A kapcsolat vége

A kapcsolat vége

Elköszönök, hisz azt mondtad vége,
érzem elveszek a semmiségbe.
Lesújt a hír hirtelen, váratlan,
az elszórt szó borús és vágatlan.

Való, hogy most már a nap hűvös kint,
fentről hulló, baljós szavakat hint.
Már az erőről álmodok éjjel,
álmomba hadakozok a széllel.

Tántorgok, mint a Hold aludt fénye,
mi azt jelzi itt van gyenge léte.
Még a színtelen fénynek is vége,
már búval szól a hajnal sötétje.

“A kapcsolat vége” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Oroszlan08 és Zsermen!

    Köszönöm a gratulációt.
    Üdv. Éva

  2. Szeretettel köszöntelek kedves Évi!(f)
    Tetszett a versed, amely kifejezi a fájdalmas lelkivilágod, szép jelzőivel.
    Szeretettel gratulálok: Ica

  3. Kedves Icu!

    Köszönöm, hogy új tagként üdvözölsz.
    Örülök, hogy megnyerte tetszésedet a vers, és köszönöm a verstanilag jó véleményedet is.

    Szeretettel Éva

  4. Kedves Éva!

    Szeretettel köszöntelek a Magazinon.
    Nagyon szép, szomorú verset hoztál. Ragyogó rímek, tökéletes megfogalmazás.

    Gratulálok szeretettel: Icu

  5. Kifejezi a vers szomorúságod, tehetetlenséged a helyzettel…tetszenek a jelzőid, hasonlataid,melyekkel erősíted a fájó érzéseidet.Grat a vershez.:B

Szólj hozzá!