Lelkem padlásán

Összes megtekintés: 513 

Lelkem padlásán
“A pillanatnyi felvillanás néha felér egy egész élettapasztalattal.”(Oliver Wendell Holmes)

A padláson a múlt kacatjai között
keresem-kutatom gyermeki önmagam.
Ott, hol lejárt perc érvel a jelen fölött
és ahol mindennek szívvel mért súlya van.

Egyszerűen faragott, kis faládában
a családom sok régi fotója lapul,
szerető szívek és kiszínezett árnyak,
egymásra hányva, mára békés-hanyagul.

A szél elengedi a rozzant ablakot,
öreg pók rezzenéstelen’ ül a hálón,
az idő is megáll nemcsak az alakok,
messze nézve boldogan, vagy szebbre vágyón.

Az egyik képen egy kicsi lány üldögél
és épp egy pöttyös labda miatt sírdogál,
s a nagymamája, aki éppen odaér,
bosszúsan néz a csintalan tolvaj után.

Elidőzök most kicsit ezen a képen,
elmém évtizedes emlékekben kutat.
S hallom: „Hagyd a labdát, gyere velem szépen,
Jézuska biztos hoz majd neked másikat.”

2015. február 21.

“Lelkem padlásán” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Barna!

    Imádom a régi padlásokat, teljesen megértelek. Köszönöm, hogy megosztottad ezt az emlékedet és megint benéztél.

    Kedves Vali mami!

    Az én sebeim gyorsan gyógyulnak, de jól esett vigasztalásod, örömmel láttalak!

    Kedves András!

    Igen, nagyon jó. Köszönöm, hogy itt időztél, ha tetszett, külön öröm.

    Kedves Zina!

    Az igazi kincsre nehezen lelünk és néha nem is sejtjük hogy ott van a közelünkben. Neked is nagyon örülök.

    Kedves Icu!

    Igen az élet ad, majd elvesz, ha sikerül hinnünk abban, hogy minden értünk történik és azért veszítünk el valamit mert a helyére egy "jobb" kerül, könnyebb elengedni. Legyen ez egy labda, egy személy, bárki, bármi. Jó, hogy velem vagy.

    Kedves Zsermen!

    Én is gondolkodtam ennek a versszaknak a helyén, én ki akartam hagyni de az általad javasolt megoldás jobban tetszik. Örülök a véleményednek. Köszi.

    Nagy szeretettel Felétek, további szép hétvégét!

    Gabi

  2. Drága Gabikám!

    Szívesen másztam fel lelked padlására, mert ott van az én helyem is, ahol mindennek szívvel mért súlya van.:)
    Csodás versedért köszönet.

    Ölellek a régi szeretettel: Icu

  3. Lelkünk padlásán sok kincsre lelhetünk, mert szívvel mért súlyuk van.
    Szép vers, szép emlékezés, szívesen időztem veled, nálad. 🙂
    Gratulálok.

  4. Drága Gabriella !

    Oly megható múltidéző versed.
    ….és lelket átölelő….
    Én is melléd ültem vígasztalni….és labda helyett szívem melegét küldöm(l) viszonozva "verses ajándékod."

    Ölellek szeretettel:Vali m.

  5. Meghatóan szép emlékezés.Szerettem én is az öreg, titokzatos, kincseket rejtő padlásokat…valamiért, már három éves koromtól fogva…egyszer anyámra a rémületet hoztam, mert felmásztam a létrán, és ott "szereltem"egy régi öreg telepes rádiót…még ma is emlékszem kávébarna gombjaira,és számos-színes állomáskeresőjére…kicsit féltem tőle azt hiszem:)Gratulálok versedhez, és bocsi, hogy untattalak emlékezésemmel…(f)

Szólj hozzá!