Szelíd hűtlen

Szelíd hűtlen

Felrebbennek a fákról a madarak,
szőlőtőkéről a riadt seregélyek,
surrogva viszik magukkal a napot,
lengve, ringva a holnapot.
Zsibong a lomb,
elvágyik magából a lélek is.
Nyitva az ég,
az ima eseng,
gyolcsba tekerjetek.
Függőleges ösvényen ballag
a vérzékeny szenvedés.
Tele az égbolt angyalokkal.
Felpróbálja a lélek
ami az Istené, az öröklét.
Hangtalan jel, harmatcsepp lesz,
szelíd hűtlenség, a sír virágain.

“Szelíd hűtlen” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Köszönöm, hogy így értékeled ezt a versemet kedves Ági.
    Nagyon fontos volt nekem, hogy ezt a témát körül vegyem a csendes szelídséggel, hogy
    ne riasszon senkit.(f)
    Nagy szeretettel ölellek: Ica

  2. Drága Ica!

    Csodálatos költői hasonlatokkal, finom, lelki érzékiséggel megírt soraiddal vezetsz végig a távozó lélek hangtalan, csendes, meredek, imával bélelt égi útszakaszán…..
    Fantasztikus alkotásodhoz szeretettel gratulálok!(f)
    Örömmel olvastalak: Ági(l)

  3. Drága Erzsikém!
    Mindig olyan szeretettel szólsz hozzám, amit én szívből köszönöm neked.
    Szeretettel gondolok én is rád, remélem lesz még alkalmunk találkozni és bővebben beszélgetni. Köszönöm a soraidat(f)szeretettel: ica

  4. Drága Ilonka!
    Szívhez szóló megrendítő versedet szeretettel olvastam. Kérek, vigyázz, magadra, hogy sok szép gondolatodat tudd felírni és átadni nekünk!
    Szeretettel gondolok Rád: Erzsi

  5. Mennyire jól kifejezik a hangutánzó szavaid az ürességet!…szinte hallani a csengést, ahogy megnyílik az ég,és az ima mint visszhang verődik…
    "Tele az égbolt angyalokkal.
    Felpróbálja a lélek
    ami az Istené, az öröklét."

    ezek a sorok magukért beszélnek.Gratulálok csak szeretettel:B:)(f)

  6. Örülök kedves Zina, hogy átérezted a versem.
    Próbáltam nagyon finoman, leheletnyi érzékkel érzékeltetni a lélek távozását
    a földi életből. Azért is, mert nem akartam sötéten a fájdalmat fokozni, ami ezzel jár.
    Köszönöm a gratulációdat, szeretettel: Ica

Szólj hozzá!