A lényeg

Megosztás
 | Nyomtatás | 18 hozzászólás | 1320 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

A lényeg

Tárva már a boltív terhe,
szalmaszálon égszín kedve
megtörik.

Sajdulásod pírján égve
földre hull, kicsordul vére,
s szétesik.

Minden álmod őrizd mélyen,
táncra hív a fáradt éden
hajnalig.

Holdsugárban úszó lárma,
kételyekben ázó pára,
pörgetik.

Állj a csendbe! Üszkös vágyad
tágra nyílt szemedbe márthat
képeket.

Nem való, ne higgy a szónak!
Bárki kétli, tudd, hogy jó vagy,
lényed ez.

“A lényeg” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Zsike, örülök, hogy olvastad a folytatást is, köszönöm, óriási ölelés! 🙂

    Kedves András, megtisztelő a gondolatod és a látogatásod, köszönöm!
    🙂

  2. "Lét suhan, s e csendes órán
    ezüsthajnal esőt szór rám,
    hangtalan.

    Cseppjében az örök élet,
    reményt súgó, friss ígéret,
    súlya van.

    Pókhálón ring bíbor álmod,
    bebábozott sóhajtások
    lengetik.

    Szürke árnyban fehér lépdel,
    dobbanásnyi fényben ér el
    lelkedig. "

    Megrendítően szép…
    Gratulálok, Csillám.
    Zsike 🙂

  6. Kedves Mara, nagyon örülök figyelmes olvasásodnak!
    Köszönöm a látogatást! 🙂

    Nem baj, Miklós, én mindig itt ülök, a lócán, csak ritkán szólalok már meg. 😉
    Örülök, hogy láttalak.
    🙂

  7. Köszönöm drága [b]Zina[/b]. Sajnos a kor és a kór, olykor olykor lassúvá tesz, s lassan érek be mint az óbor. 😉

  10. "Holdsugárban úszó lárma,
    kételyekben ázó pára,
    pörgetik."

    [b]Nagyon Zinás vers! [/b]Mostanában ritkán vagyok, de felüdülés nálad leülni egy kicsit a lócára. (f)
    Köszönöm, hogy olvashattalak!
    / Miklós /

  11. Örülök, hogy jó és jól vagy, Barna! 🙂 Hát, úgy képzeltem azt a többes számot, hogy a lármát, a kételyekben ázó párás képeket mások pörgetik, mi csak részesei vagyunk ennek a forgószínpadnak; de igazad lehet az egyes számmal. 🙂 Köszönöm a figyelmedet! 🙂

    Kedves Ica, szeretettel fogadtalak Téged is.

  13. Egyre jobban tetszik nekem ez a versforma…a negyedik vsz.-ban a "pörgetik többes számát nem értem…a befejezés, igazság, jól vagyok:)Gratulálok versedhez:B:)

  14. Lét suhan, s e csendes órán
    ezüsthajnal esőt szór rám,
    hangtalan.

    Cseppjében az örök élet,
    reményt súgó, friss ígéret,
    súlya van.

    Pókhálón ring bíbor álmod,
    bebábozott sóhajtások
    lengetik.

    Szürke árnyban fehér lépdel,
    dobbanásnyi fényben ér el
    lelkedig. 🙂

    Köszönöm, hogy olvastatok! És írtatok! 🙂

  15. Szia, tetszett a versed, így játszottam egy kicsit a gondolattal 🙂

    Lét suhan

    Törik az ív, robban a fény,
    pókhálón leng a költemény,
    szó remeg.

    Bíbort nyögő láthatáron,
    remény gubbaszt fűzfaágon,
    didereg.

    Csonka körben izzik a láz,
    beteggé tesz, le is igáz,
    est zuhan.

    Csend markába dobbanás ül,
    bíbor foszlik, remény szürkül,
    lét suhan.

    Üdv.

    Janus

  17. Drága Zina !

    Versed különlegessége …. "keveset szól,sokat mond".
    Elég,ha csak felmutatod a tükröt….már látjuk is az arcodat.
    A lényed már ismerős.
    Én látom is.

    Ölellek:Vali m.

Szólj hozzá!