A lényeg

Megosztás Nyomtatás 1181 megtekintés 18 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

A lényeg

Tárva már a boltív terhe,
szalmaszálon égszín kedve
megtörik.

Sajdulásod pírján égve
földre hull, kicsordul vére,
s szétesik.

Minden álmod őrizd mélyen,
táncra hív a fáradt éden
hajnalig.

Holdsugárban úszó lárma,
kételyekben ázó pára,
pörgetik.

Állj a csendbe! Üszkös vágyad
tágra nyílt szemedbe márthat
képeket.

Nem való, ne higgy a szónak!
Bárki kétli, tudd, hogy jó vagy,
lényed ez.

“A lényeg” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Zsike, örülök, hogy olvastad a folytatást is, köszönöm, óriási ölelés! 🙂

    Kedves András, megtisztelő a gondolatod és a látogatásod, köszönöm!
    🙂

  2. "Lét suhan, s e csendes órán
    ezüsthajnal esőt szór rám,
    hangtalan.

    Cseppjében az örök élet,
    reményt súgó, friss ígéret,
    súlya van.

    Pókhálón ring bíbor álmod,
    bebábozott sóhajtások
    lengetik.

    Szürke árnyban fehér lépdel,
    dobbanásnyi fényben ér el
    lelkedig. "

    Megrendítően szép…
    Gratulálok, Csillám.
    Zsike 🙂

  5. Elolvastam újra, neked is igazad van! Lehet úgy is értelmezni:)

  6. Kedves Mara, nagyon örülök figyelmes olvasásodnak!
    Köszönöm a látogatást! 🙂

    Nem baj, Miklós, én mindig itt ülök, a lócán, csak ritkán szólalok már meg. 😉
    Örülök, hogy láttalak.
    🙂

  7. Köszönöm drága [b]Zina[/b]. Sajnos a kor és a kór, olykor olykor lassúvá tesz, s lassan érek be mint az óbor. 😉

  8. Szeretem, jó kis ütemhangsúlyos… is 🙂
    szeretettel voltam,
    mara

  9. Köszönöm, Miklós!
    Jöhetnél egy kicsit sűrűbben is diskurálni a lócára 😉

  10. "Holdsugárban úszó lárma,
    kételyekben ázó pára,
    pörgetik."

    [b]Nagyon Zinás vers! [/b]Mostanában ritkán vagyok, de felüdülés nálad leülni egy kicsit a lócára. (f)
    Köszönöm, hogy olvashattalak!
    / Miklós /

  11. Örülök, hogy jó és jól vagy, Barna! 🙂 Hát, úgy képzeltem azt a többes számot, hogy a lármát, a kételyekben ázó párás képeket mások pörgetik, mi csak részesei vagyunk ennek a forgószínpadnak; de igazad lehet az egyes számmal. 🙂 Köszönöm a figyelmedet! 🙂

    Kedves Ica, szeretettel fogadtalak Téged is.

  12. Kedves Zina!
    Egyedi, különleges a versed. Az alant írottakat is beszámítva remek gondolatok!
    Szeretettel olvastam. Gratulálok: Ica

  13. Egyre jobban tetszik nekem ez a versforma…a negyedik vsz.-ban a "pörgetik többes számát nem értem…a befejezés, igazság, jól vagyok:)Gratulálok versedhez:B:)

  14. Lét suhan, s e csendes órán
    ezüsthajnal esőt szór rám,
    hangtalan.

    Cseppjében az örök élet,
    reményt súgó, friss ígéret,
    súlya van.

    Pókhálón ring bíbor álmod,
    bebábozott sóhajtások
    lengetik.

    Szürke árnyban fehér lépdel,
    dobbanásnyi fényben ér el
    lelkedig. 🙂

    Köszönöm, hogy olvastatok! És írtatok! 🙂

  15. Szia, tetszett a versed, így játszottam egy kicsit a gondolattal 🙂

    Lét suhan

    Törik az ív, robban a fény,
    pókhálón leng a költemény,
    szó remeg.

    Bíbort nyögő láthatáron,
    remény gubbaszt fűzfaágon,
    didereg.

    Csonka körben izzik a láz,
    beteggé tesz, le is igáz,
    est zuhan.

    Csend markába dobbanás ül,
    bíbor foszlik, remény szürkül,
    lét suhan.

    Üdv.

    Janus

  16. Drága Zina!

    Már tudom, mi a lényeg;) Köszönöm.
    Nagyon jó, egyedi és különleges! Tetszett.;)

    Gratulálok szeretettel: Icu

  17. Drága Zina !

    Versed különlegessége …. "keveset szól,sokat mond".
    Elég,ha csak felmutatod a tükröt….már látjuk is az arcodat.
    A lényed már ismerős.
    Én látom is.

    Ölellek:Vali m.

  18. Nagyon tetszik 🙂
    Gratulálok hozzá (f)
    Lenny

Szólj hozzá!