Tavaszról regél

Tavaszról regél

Az égbolt kékje bár rejtve még,
tavaszról regél a lenge szél.
Hajnalon szól már a nyitnikék,
visszhangját zengi a messziség.

Zsongás a föld alatt, föld felett,
kibújik, mi mélyen rejtezett.
Várja a napsugár mosolyát,
meleget árasztó fénycsókját.

Tar ágon aprócska rügy fakad,
zöld fűben szalad a hangyahad.
Tudja a természet a dolgát,
ütemet diktál a körforgás.

Felfogja-e vajh’ az értelem,
Isteni csoda, mi végbemegy.
Fentről egy gondos kéz irányít,
általa az élet virágzik.

(2015-02-27)

“Tavaszról regél” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Zsermen!

    Őszinte öröm számomra kedves véleményed és gratulációd.

    Üdvözlettel: Rózsa

  2. Drága Icu!
    Köszönöm kedves véleményedet és gratulációdat.
    Ölellek szeretettel: Rózsa(f)

  3. Drága Ica!
    Köszönöm, hogy versem lényegét emelted ki.
    Ölellek szeretettel: Rózsa(f)

  4. Drága Rózsikám!
    Szép verset hoztál a tavaszról.(f)

    "Felfogja-e vajh’ az értelem,
    Isteni csoda, mi végbemegy."

    Szeretettel, örömmel olvastam: Ica

Szólj hozzá!