Áradás

Áradás

Tavasz lett,a várost védő gátak
vívnak hatalmas csatát,
próbálják megállítani
a Tisza rettenthetetlen hadát,

mely szüntelenül ostromolja a gátat,
mint egykoron,török az egri várat,
s bár erős a védelem,de folyamatosan nő
a támadó sereg,
Ó Szeged,ó vételen táj,mi lesz most veled?

Emberek gyűlnek,s homokzsákok járnak
kézről-kézre,
de már hiába e mozdulat,
a Tisza felülkerekedett rajta,szét nézz,
s könnyedén átszalad.

A Tiszában eddig gyülemlő víz
mederben már nem marad,
megvadulva pusztít el földeket
s kisebb falvakat.

Kiéhezett farkasként
kebelezi be a vételen tájat,
érezve még az éhsége az ismeretlenre,
már nem állíthatja meg ember
pusztító vágyat.

Évekig éhezett,most eszik,
nem eszik szinte zabál.
Magába gyűr mindent
amit a tájban talál.

Hetekig falatozott,s végre jól lakott,
meghátrál,visszavonul,
helyére a tájra a pusztulás
néma csendje borul.

Medrébe vissza vonulva
csendben nagyokat nevet,
megmutatta,hogy ha akar
ő ilyet is tehet.

Lehet ő is olyan ,
mint az ember.
Lehet egy békés folyó,
de lehet tomboló tenger.

Tomboló tenger,mely magával hoz
káoszt,pusztulást,
de e világban mégis a háború
képviseli a legpusztítóbb áradást

Szólj hozzá!