Zord tél sátorát bontja

Megosztás Nyomtatás 519 megtekintés 9 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Zord tél sátorát bontja

Ömlik, szakad a zápor,
ernyő védelme páholy.
Szépség és iszony vegyül,
szívünk riadtan feszül.

Függönyét vonja az ég,
lassan változik a kép.
A borút derű váltja,
a fény kapuját tárja.

Napfény ragyog be rajta,
békét sugároz karja.
Égő aranyát szórja,
zord tél sátorát bontja.

(2015-03-02)

“Zord tél sátorát bontja” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Barna!

    Köszönöm olvasásod és gratulációdat., reméljük, hogy valóban elbúcsúzott már a tél.
    Szeretettel: Rózsa

  3. Drága Ica!

    Köszönöm, hogy olvastad és tetszett a versem.
    Szeretettel: Rózsa(f)

  4. Drága Icu!

    Köszönöm, hogy olvastad versemet.Én is kívánok Neked derűs szép napokat!
    Szeretettel Rózsa(f)

  5. Szedje is a sátorfáját már a tél, elegünk van belőle…Nagyon szép, lírai versben búcsúztatod a telet, köszöntöd a tavaszt.Gratulálok Rózsa szeretettel:B

  7. Drága Rózsika!

    "Égő aranyát szórja,
    zord tél sátorát bontja." Ó, de szép ez a zárósor!(f)
    Szeretettel olvastam: Ica

  8. Drága Rózsa!

    A fontos, a lényeg, hogy a borút derű váltja.
    Nagy örömmel olvastalak most is.(f)
    Derűs napokat kívánok sok szeretettel: Icu

  9. Drága Maria!
    Köszönöm szépen kedves véleményedet és gratulációdat.
    Ölellek: Rózsa

Szólj hozzá!