Engedj!

Engedj!

Engedj most aludnom
grenadin fátylak alatt,
hisz mindenhol ott vagy,
ahol a lélek szabad.

Hosszú évek során
szőttük a véges álmot,
szöggel rögzítve rá
a vérző valóságot.

Utoljára pedig
emberként tudtunk csalni,
engedj mosolyodba
gyermekin belehalni.

“Engedj!” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Zina !

    Ez a vers briliáns.
    "Kicsi"….de River gyémánt.

    Az estém karátja lett.
    (csak ezzel a hasonlattal tudom kifejezni csodálatomat)

    Szeretettel ölellek:Vali m.

  2. [b]Zina[/b] drága érzetem én! Bizony,hogy éreztem!
    Éreztem, hogy most kell benéznem hozzád, hogy egy remekműre találjak!
    Röpke 12 sor, és mekkora súlya van! Egyszerűen ZSENIÁLIS!

    A másik érdekesség, hogy nagyon egybecseng a legutóbbi versemmel a két vers hangulata és rövid, tömör és csontra tisztult sorai nagyon testvér érzetet keltenek.
    Teljességgel elbűvöltél !
    / Miklós /
    [center][color=#990000]2×10 pont![/color][/center]

  3. Nekem a második versszak tetszik a legjobban, a szöggel rögzített véres valóság nagyon megfogott. Igazán szép vers, gratulálok! (f)

    Üdv,
    Peti

Szólj hozzá!