Nappal Tavasz, éjjel tél

Nappal Tavasz, éjjel tél

Nappal Tavasz, éjjel tél,
Az én szívem mégsem fél,
Most kapjuk a legtöbb erőt!
Így viseljük el a jövőt.

Ha süt a nap, van reménység,
Örömünk nagy, semmi kétség,
Gyönyörködünk Természetben,
Mégis bú fészkelt lelkembe.

Ablakomnál a barackfa,
Elhalt minden lombos ága!
Több éve múlt már, hogy beteg,
Szomorgásom beleremeg.

Törzsén van még három hajtás,
Mintha jelezné: elválás!
Rózsaszínű virágbimbók,
Végsorsától egy búcsú-csók!

Szerettelek nagyon kis fám,
Életemnek bús alkonyán,
Visszatartok egy könnycseppet,
Kívánok jobb jövőt, szebbet.

Budapest, 2015. március 9.

“Nappal Tavasz, éjjel tél” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Társaim Icu, Éva, Valika és rég nem látott Angyalka!

    Nagyon örülök Nektek és köszönöm kedves szavaitokat, és
    hogy itt vagytok velem.
    Szeretettel gondolok Rátok: Viola (f)(l)(f)

  2. Drága Viola!
    Igen szépen rajzolod elénk a képet..amit átfestesz egy fára.Csodás , igaz versedet szeretettel olvastam.
    sok- sok puszi..Rozálka

  3. Drága Violám !

    Te csupa szívvel látsz mindent,mint a "Kisherceg".
    Szeretet sugárzik minden szavadból.
    Akármelyik versedet lapozzuk fel….visszamosolyog a tiszta lelked.
    Mindig szívesen olvaslak.

    Ölellek:Vali m.

  4. Szép megható versedhez gratulálok kedves Viola!(f)
    Szeretettel:Éva

  5. Drága Viola!

    Megható, kedves verssel búcsúzol a barackfától.*)
    Ne szomorkodj, itt a tavasz, éled a világ!

    Ölellek szeretettel: Icu

Szólj hozzá!