Álmok édes arca
Hol álmok édes arca
feltűnik réveteg,
ködén s a véges éltek
sűrűjén megremeg.
Vakít sötéten, árad
lelkedből éj szava,
ki háttal áll a Napnak
rejtőzik csak maga
elől, de bár titokban
tükrében azt lesi,
hogy álmok édes arca
létét mint színezi.
Köszönöm, kedves András és Barna, örömmel nyugtáztam a figyelmeteket. 🙂
Gratulálok, nagyon szép vers,dallamos, zenél a versed…örömmel olvastalak:B :)(f)
Köszönöm, kedves Peti, a virágot is 🙂
Ezeket a rövidkéket pillanat-verseknek nevezem, gyorsan jön, és már megy is a gondolat, alig van idő megfogni és leírni; a változtatás már szinte szóba sem jöhet. 🙂 Olyasmi lehet ez, mint az élet. A rövidségére értem persze 🙂
Szép, hangulatos vers, szinte már sajnáltam, hogy ilyen rövidke, de ennek ellenére semmit nem változtatnék rajta. A rímekkel ismét mesterien bántál, kedves Zina. (f)
Üdv,
Peti
Köszönöm, kedves Vali-mami, a figyelmedet, gondolataidat!
Jószívvel várlak máskor is! 🙂
Drága Zina !
Versed, röviden szól….sokat mond.
A Nap fénye,mint jelkép….ragyog.
….s az"álmok" édes arca,ami életünket édesíti.
Tömören és kifejezően írsz nagy dolgokról.
Szívesen látogatlak.
Ölellek szeretettel:Vali m.
Köszönöm, kedves Icu, nagyon aranyos vagy.:)
Süssön rád a Nap! :)))
Drága Zina!
"ki háttal áll a Napnak
rejtőzik csak maga…"
Csodálatos gondolatok, ismét remekeltél.:)
Szeretettel gratulálok: Icu