Az óvárosban

Összes megtekintés: 572 

Az óvárosban

Az óváros utcáin halk szavú az élet,
a rozsdás kandeláber sejtelmesen pislant,
kis molylepkék kínálják magukat a fénynek
szép sorba verődve, mint sok színarany girland.

A rozzant ristorante szűk ablakpárkányán,
egy éhes macska sóvár pillantással időz,
már órák óta ott ül akár egy sóbálvány,
s ha bárki arra téved pózol, mint egy dizőz.

A kikötőben olcsó borszagú az este,
a lányok sem tesznek a matrózok kedvére,
kiknek bére odalett, útjuk átok verte,
az összes rakományt a rothadás elérte.

Kopott macskakövön a mámor most felsikolt,
egy szerencsétlen flótás fogatlan szájából,
s amikor felizzik az égen a telihold,
az árnyékban egy alak vérfoltos pénzt számol.

S a halk szavú élet az óváros utcáin
kandeláber fényében időnként felvillan.
S amikor a hajnal a macskakövön ásít,
a járda feslett álmokkal, megint teli van…

Szála Gabriella
2015. március 3.

“Az óvárosban” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Nagyon örülök Barna. A verset egy filmelőzetes és a hangulata alapozta meg. Talán 100-200 évvel ezelőtti történetet mesélt el. Nekem ez jött abban a pillanatban.

    Szeretettel. Gabi

  2. Átéreztem a patinás óváros csendjét, ellesett pillanatait .bárhol is legyen a világon, hiszen lehetne is bárhol…Láttam a kiraboltat is, tehetetlenül, magára hagyottan,és a mámoros énekét is hallottam a szerencsétlennek, aki talán az utolsó estéjét tölti még szabadon…Remek verset írtál, gratulálok, nagyon tetszett. Üdvözöllek:B:)

Szólj hozzá!