Az idő kertje

Az idő kertje

Idő kertjében, fűszálak alján,
csordul az élet virágok ajkán,
rebbenő kétség: moccanó árnyék,
állok a csendben úgy, mintha látnék.

Pázsitok selymét borzolja szellő,
gondolat pezsdít: én, a teremtő
lennék itt egyben és a teremtmény?
Mindez csak álom vagy azt szeretném?

Hűs kövek nyirkán, faodvak mélyén,
időtlenségem magamhoz mérvén
leszek a percben örök varázslat,
mozdulat-csend, ki árnyékot játszhat.

“Az idő kertje” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Örülök a varázslatos véleményeknek! 🙂 Sztem nem annyira jó ez a vers, mint ahogy írtátok. 🙂
    Az időtlenséget nem a verseimre értettem, sem arra, hogy az idő (földi) örök lenne, hanem arra, hogy a lélek időtlen, örök, halhatatlan, vagyis mi magunk is időtlenek vagyunk, e káprázaton túl és egy időben vele. 🙂
    Köszönöm szépen, hogy meglátogattatok!

  2. Gyönyörű ez a természetleírás, mintha valóban oda vinnéd az olvasót ebbe a szépséges kertbe. Valóban Teremtő vagy ebben a sajátos, elragadó világban. (f)

    Üdv,
    Peti

  3. Drága Zina !

    A" varázstoll " a Te kezedben van.
    Teremtő vagy….valóban.
    Szavakból szőve, időtlen verseket mutatsz fel.
    Külön kiemelném a ritmus feszességét,mely antik ízt csempész be a sorokba.
    Nagyszerű ez a műved is,mint a többi.

    Ölellek szeretettel:Vali m.

  4. Szép, lendületes, ritmusú versedben egészen a mikro-világig elvittél, közelítve a természet "lelkéhez" megláttatva annak szépségeit.És az idő sem örök, még a kertben sem, csak a változás, mely mindig elkápráztatja az embert…Gratulálok remek versedhez szeretettel:B:)(f):)

  5. Drága Zina!

    Nekem Te vagy az egyik nagy kedvenc, kinek verseinél sokáig szoktam időzni.
    Mély tartalom, s mégis oly könnyedén írsz, mindig elvarázsolsz:)
    Gyönyörű ez a költeményed is.
    Szívből gratulálok, további szép sikereket kívánva: Icu

Szólj hozzá!