Itt vagy velem
Ó Istenem! Tudom, hogy fogod a kezem,
nem is féltem, rettegtem, sohasem.
Sok a gonosz árny az életemben,
nem tudtak magukkal rántani: te óvtál engem.
Sokszor úgy éreztem, hogy elveszek,
de te nem engedted, s fogtad a kezemet!
Magadhoz emeltél, hozzám beszéltél,
a szavadnak súlya volt: megigéztél.
Mikor már azt hittem, hogy itt a vég,
te visszahoztál, s erőt adtál még.
Olyan jó ebben a tudatban élni,
mert úgy érzem: kevés csak remélni.
Bizakodva kezdek minden napot,
az életem, mindennap így ragyog!
Elmondhatom azt, hogy érezlek,
elmondhatom azt, hogy hiszek benned.
Nem kell, hogy lássalak, hogy válaszolj nekem,
elég az a tudat, hogy itt vagy velem.
Megpróbálok mindig jót tenni,
mert a szeretetedet nem akarom elveszíteni.
Anyám azt mondta, a kötényedben hordozol.
Ezért nyugodt, mert nagyon jó helyem van ott.
Segíts nekem, hogy én is nyugodt legyek,
a szeretteimnek had foglaljak: a kötényedben helyet.
Köszönöm drága Ica!:)
Évike drága! Meghatódtam versed olvasása közben.
Az utolsó v.sz. a legszebb óhaj.(l)
Szeretettel ölellek: Ica
Köszönöm!
puszillak!;)
Drága Évám!
Szívből örülök, hogy végre egy bizakodó verset olvashatok Tőled.(f)
A hit nagy erő! Ragyogjon minden napod, és gratulálok remekül megírt versedhez.
Sok szeretettel ölellek: Icu