Itt vagy velem

Itt vagy velem

Ó Istenem! Tudom, hogy fogod a kezem,
nem is féltem, rettegtem, sohasem.
Sok a gonosz árny az életemben,
nem tudtak magukkal rántani: te óvtál engem.

Sokszor úgy éreztem, hogy elveszek,
de te nem engedted, s fogtad a kezemet!
Magadhoz emeltél, hozzám beszéltél,
a szavadnak súlya volt: megigéztél.

Mikor már azt hittem, hogy itt a vég,
te visszahoztál, s erőt adtál még.
Olyan jó ebben a tudatban élni,
mert úgy érzem: kevés csak remélni.

Bizakodva kezdek minden napot,
az életem, mindennap így ragyog!
Elmondhatom azt, hogy érezlek,
elmondhatom azt, hogy hiszek benned.

Nem kell, hogy lássalak, hogy válaszolj nekem,
elég az a tudat, hogy itt vagy velem.
Megpróbálok mindig jót tenni,
mert a szeretetedet nem akarom elveszíteni.

Anyám azt mondta, a kötényedben hordozol.
Ezért nyugodt, mert nagyon jó helyem van ott.
Segíts nekem, hogy én is nyugodt legyek,
a szeretteimnek had foglaljak: a kötényedben helyet.

“Itt vagy velem” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Évike drága! Meghatódtam versed olvasása közben.
    Az utolsó v.sz. a legszebb óhaj.(l)
    Szeretettel ölellek: Ica

  2. Drága Évám!

    Szívből örülök, hogy végre egy bizakodó verset olvashatok Tőled.(f)
    A hit nagy erő! Ragyogjon minden napod, és gratulálok remekül megírt versedhez.

    Sok szeretettel ölellek: Icu

Szólj hozzá!