Tavasz-szerelem…

Tavasz-szerelem…

Tavirózsa násza szerelem fohászban,
Sóhajtott a reggel csendes suttogásban.
Kisimult az égnek fodros felleg-ránca
kék vizű dunyhás-felhők szárnyas-táncba
kezdtek, cserfeltek, képzelték madárnak
maguk.Vígan kacarászva paroláztak,
súgtak-búgtak a széllel, ezernyi ősz-levéllel
versenyre keltek. Kinyíltak a kertek
fényben térdepeltek a rózsabokrok
tulipánkelyhekre puha csókot bontott
a Nap. Szerelmes sugarak érintették
a szűzies nárciszt, és a karcsú jácint
szemérmesen bólintott…ő sem fázik
mintha ezt suttogta volna… ha még
néhány fénysugár is
egy kicsit néki udvarolna, tán
szebben nőne a zöldellő pázsit…

“Tavasz-szerelem…” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Barna!
    Csodásan játszol a szavakkal..építed..tekered..nagyon jól megírt versed tetszett.
    szeretettel olvastam.
    üdv:Rozálka

  2. Kedves Barna!

    Ez valóban gyönyörű! Nagy élmény volt olvasni ezt a költeményt.(f)

    Szeretettel gratulálok: Icu

  3. Versed által, meg amúgy is bele lehet szerelmesedni a tavasz szépségébe. 🙂 (f)
    Szeretettel gratulálok: Ica

Szólj hozzá!