Reggeli hangok
Látod, a reggeli hangok is újból fáznak,
megreked ajkukon álom és fénye,
felszakad, átszalad, elfolyik átok s látszat,
megmarad angyali fenyvesek bérce.
Nézem a végtelen életek édes zöldjét,
játszanak égiek, űzik az árnyat.
Suttogom, halld meg a Földnek a fáradt csöndjét;
égbe szökellnek a kérlelő ágak.
Köszönöm, kedves Mária a figyelmedet. Igen, jól érzékeled:)
Mintha a "Föld órája", a lejáró időnk ihletett volna. Szép vers. Gratulálok!
üdv,
M.
Köszönöm szépen, örülök, hogy olvastátok és írtatok! 🙂
Kis továbbgondolással remek hexametereket írhattál volna…de így is tetszett a vers. Gratulálok szeretettel:B:)
Szia. 🙂 De jó! Ez épp olyan 13-11, mint az én Folt-om. 🙂 Persze a tartalom és a dallamiság (természetesen) különböző, ám…nagyon szívesen olvastam míves gondolataidat. Jó volt itt. Éva
Drága Zina!
Gyönyörű ez a versed is:) Mindig nagyon jó Téged olvasni!
Ölellek nagy szeretettel: Icu
Kedves Zina!
Szép dallamos költeményedhez (f)szeretettel gratulálok: Ica