Csendemet őrzöm
Magányos arcomat áztatom érted,
hiába félek, a múlt mély tengerében
hol színes gyertyák érted égtek.
Ismeretlen virágok szirmai hullnak.
Üres lélekkel térek magamhoz vissza.
Mit veszíthetek, pénzt vagy életet?
Félek, tüskébe harap a lelkiismeret.
Percek múlnak, mintha itt sem lettek volna.
Bölcsebb nem lettem, de lehettem volna.
Csendemet őrzöm, kőkoporsódban.
Drága Ica!
Fájdalmasan szép emlékezés.
Szeretettel gratulálok! Rózsa(l)(f)
Szeretettel látlak mindig nálam drága Icu!(l)
Kedves Icám!
Abszolút azonosultam a vers tartalmával,olyan csodálatosan fogalmaztad meg.
Szívfájdítóbban nem is lehetne….
Nagy gratulációm fogadd szeretettel: Icu
Drága Évikém(bogyi) Köszönöm.
Puszi: Ica
Jól érzed Marcsikám a lényeg abban van. A Fiamra gondoltam, mikor írtam ezt a versem, aki
sajnos már nincs velem.:(
Öleléssel: Ica
Örülök Erzsike, hogy olvasol rendszeresen. Köszönöm, Remélem lesz alkalom a nyáron találkozni.(f)
Puszillak szeretettel: Ica
Kedves Barna!
Köszönöm a figyelmedet, jólesett nagyon a gratulációd is.(l)
Szeretettel üdvözöllek: Ica
N(l)agyon szép!
Kedves Icus!
Megható,és szépek soraid,"üres lélekkel térek magamhoz vissza"-ebben nagyon sok minden benne van:(
Puszi neked!Marcsi
Kedves Ilonka!
Nagyon szép, fájdalmas gondolataidat szeretettel és együttérzéssel olvastam.
Sok szeretettel gondolok Rád, szép napokat kívánok: Erzsi
visszhangzik a csended bennem…aterezheto a magany csendje versedbol.Nagyon szepen megirtad, hangulataban elragadott…gratulalok versedhez.Udvozlek:B