Pipacsmezők
Bolond a szél ma, oly esztelen,
kócolja pipacsok lánghaját,
repítve vadrózsák sóhaját,
kacagva szárnyal a szemtelen.
Kalászos nyárillat lengedez;
duzzad a búzamag, tűz a Nap
– hűsöl egy béka a fű alatt -,
szemhéja felpattan, megreped.
Pipacsföld. Szirmuk, mint rőt selyem,
bíborló, törékeny asszonyok,
köröttük burjánzó vad gyomok,
öröm itt régóta nem terem.
Vágyódva nézik a kék eget,
életük néhány nap röpke lét,
álmodnak ezernyi szép mesét,
s vérvörös, végtelen réteket.
Drága Margó, Icuskám! Nagyon szépen köszönöm a kedves szavaitokat. Ölelésem:
Zsike 🙂 🙂
Áldott Ünnepet kívánok Mindkettőtöknek! 🙂 🙂
Szeretem a pipacsokat én is. 🙂
Öröm volt a versedet olvasni.
Szeretettel: Ica
Drága Erzsike!
A pipacs már gyermeki életem főszereplője volt a közeli réten, majd később, amikor utazásaink során láttuk a pipacs szőnyegeket az utak mentén. Nagyon jó és szép, hogy verseddel a tavaszt idézed a lelkekben.
Meleg barátsággal gondolok Rád és kellemes ünnepeket kívánok szeretettel: Margó
Nagyon szépen köszönöm, drága Violám. Én is örömmel láttalak nálam. Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok, nagy szeretettel:Zsike (f)
Drága Zsike!
A sok pipaccsal jól felvillanyoztál, öröm volt olvasni és látni.
Szeretettel kívánok Áldott Húsvétot: Viola (f)