Biztos

Megosztás
 | Nyomtatás | 11 hozzászólás | 1100 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Biztos

A csend, mely behálózza az életem,
sokszor, nagyon jó nekem.
De van, hogy felemészti a szívem,
van, hogy meg hal a lelkem.

Sokszor, szeretném újra kezdeni,
sokszor, hagynám a lelkemet szárnyalni,
de, nem tudom megtenni,
egyedül, nem megy semmi.

Vitorlát kéne bontanom!
De nincs kapitányom.
Ha a hajó léket kapna,
nincs ki, ki evezzen a partra.

Lehet, hogy kicsit gyáva vagyok.
Nem tudom, miért aggódok?
Mert, ha a hajó léket kap,
legfeljebb kiúszok.

Nem tudom, mire, kire várok?
Itthon ülve, senkit nem találok.
Nem tudom akarom-e?
Nem tudom, hogy felvállaljam-e?

Most, kezdjek el élni?
Most, kezdjek remélni?
Most, mikor már elmúlt az életem,
a vitorlát, elő sem készítem.

Biztos, hogy már nem is tudnám felhúzni,
biztos, hogy nem is tudnék kiúszni.
Biztos, hogy megfulladnék,
segítséget, kitől kérnék? Így oda vesznék.

“Biztos” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Drága Évám !

    Versedből kicsengő reménytelenség nem jó irány.
    Az ilyen hajó valóban zátonyra fut.
    Van azonban az embernek egy nagyon hasznos képessége.
    A mosoly.
    Az élővilág egyetlen kiváltsága a miénk.
    Janikovszky Éva könyvét ajánlom figyelmedbe !
    "Mosolyogni tessék".
    A vonzás ereje csodákra képes.
    Minden életkornak van napsütéses oldala.
    Ne húzódj az árnyékba !
    Hiszen a "tolladban lélek van"….a képeden pedig báj és kellem.
    A mosoly pedig "varázslat".

    "egy kis útravaló morzsa" öleléssel:Vali m.

  6. El kell döntened, hogy akarod-e a változást, változtatást…nagy dilemma előtt állsz, annyi bizonyos…remekül kifejezi ezt a versed, gratulálok:B:)

  10. Édes Éva !
    Olyan szeretettel osztottad meg vergődésedet, hogy egy kicsit engem is sodorni kezdett a lendületed.
    Van amibe nagyon nehéz belenyugodni, ami kimarad az életünkből, de nem szabad feladni!
    Szeretettel gratulálok, Zsófi.

Szólj hozzá!