UTAK
És, mentünk tovább,
Szememben könnyek,
Távolság köztünk,
Egyre több lett.
Nem szóltunk semmit,
Csendesen léptünk,
Kereszteződésnél,
Két irányba mentünk.
Nem néztem vissza,
Oly dacos voltam,
Vártam jön csoda,
Ám, végleg elsuhant.
Húsz év is eltelt,
S, most szembe jössz velem,
Szemedben könnycsepp,
Sosem feledem.
Örömmel szóltál,
Én, hallgattam vádlón!
Elszállt életünk fénykora,
Vissza nem jön már, soha!
2015. március 5.
Nem olyan biztos az drága Erzsikém.
Minden korban lehetnek csodák.(f)
Szeretettel olvastam szép versedet: Ica
Drága E(f)rzsike szomorú,de nagyon szép sorok!
gratulálok:Éva
[color=#009933]Szomorú verset írtál,remekbe szedett sorokban.Gratulálok Erzsi.[/color]