Halsz a mának

Halsz a mának

Milyen furcsa meséket meséltek ti mind,
e földi élet céljairól,
nem tudjátok eldönteni, bent-e vagy kint,
s van-e rege mi rólatok szól…

Lennétek bár hősök görög drámában rég,
s hatalmasok mint Ozymandiás,
vagy szerelmes ki szerelem lángjában ég,
kinek élete tűz, s lemondás.

Vagy lennétek talán bősz, bitorló hadúr,
aki harcol és fegyverrel él,
vagy bankár ki minden földi javakban dús,
s ernyedt szavától pusztul a nép.

Lennétek bárki aki úr , ki parancsol,
csak nektek ne parancsoljanak,
hát „élj a mának” ki szabadon barangol,
annak nem kell a Tízparancsolat.

Megannyi esztelen baromfi kik vágynak,
rétre fűre, jó levegőre,
s odakint csattogó farkas fogak várnak,
s halsz a mának, ostoba dőre…

“Halsz a mának” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. "Élj a mának"…tartja a mondás, Te ezt megfordítottad, ám a lényegen nem változtat így sem semmi…ki dönti el, hogy hol ,és hogyan éljen, ha nem,már "eleve elrendeltetéssel"született e világra?Hol az igazság? azt hiszem, "odaát" van..Versedben meg is adtad a lényegi választ:"ki szabadon barangol,
    annak nem kell a Tízparancsolat."Gratulálok versedhez, elgondolkodtattál.Üdvözöllek:B:

Szólj hozzá!