Hiányzol…
…Nem vagy itt velem, csak a szél
suttog Rólad, nem érint lágyan
kezed, csak a vállam emlékezik,
hogyan simítottad.
A szél, az istenadta, halkan
mormol régi szavakat a csendes
éjbe, a kéz, mely féltőn betakar,
eltűnt markolva, kapaszkodva
az utolsó szenvedélybe.
Hiányzol nagyon, ahogy a lebegés,
a késztetés fűszeres, pihe-puha
álmon, a borszagú mámor,
édes pezsgés, harmatos szirom-
ágyon.
Túlélem én, ha hosszú ideig viseli
szívem a kínos rabigát, de a
pillanatba fagy lelkem, ha nem
érzem többé szerelmes jövőnk
csipetnyi lángját…
Kedves,
[b]
Rzsike[/b]: örülök, hogy tetszett, a vágyakozás elég erőteljes benne, valóban! 😉 Köszönöm, hogy itt jártál! 🙂
[b]anica1[/b]: jó, hogy itt jártál, Anni, a 3.versszak nagyon meghatarozo, szines, sokatmondora sikerult, az teny! 😉 Köszönöm dícsérő szavaid!
[b]barnaby[/b]: kedves Barnaby, a vagyakozas neha valos, tan azert olyan eredeti! 😉 kosz, hogy itt jartal, vidamsaggal tolt el, ha tetszett!
udv:
Istvan
Remek vers, átérezhető a kedves hiánya, a szeretett lény utáni vágyakozás.Gratulálok:B:)
Kedves,kelleme vágyakozó,kifejező,……..stb,stb.
[color=#66ffff][/color]
Rzsike