Holnap
A holnap utcai fények villanásában
ott toporog ablakaid előtt némán,
tarsolyában titkot őrizvén,csak vár,
várja az óra percét,mely körben jár,
Néked s éretted halad,ezért nem áll.
Éjféli postavonat füttye sem zavarja,
de tudja most beléphet ablakodon át,
körbejárja szobád minden kicsi zugát,
némán tapogatva hagy kicsi nyomot,
de elhozott egy szép s tiszta új napot.
kristály tisztát,mely forrás hűsével jár,
nem szennyezte szmog és emberi szó,
haloványulnak az utcai ringató fények,
s ahogyan jött,oly gyorsan tova is száll,
indul a ma,mely zajjal és szomorral jár.
Órák mutatói űzik-kergetik egymást,
találkoznak,a kakukk tizenkettőt kiált,
ama fele lejárt,mit adott mindegy már,
hiszen az óramutatók újabb találkozása,
megint hoz újabb és egy jobb holnapot.
Újabb holnapot,mely új titokkal érkezvén,
utcai fényben villódzva lépheti át ablakod,
tisztán,frissen,teli bizalommal adja magát
hogy tennen magad tedd benne boldoggá,
de te szomorúsággal s bajjal is ágyazhatod.
Ne várd soha a mától és az éjféli holnaptól,
hogy zsáknyi szépet és boldogságot hozzon,
örömöd ingyen nem kapod,érte tenned kell,
csak te töltheted szeretettel s jósággal tele,
azt jóságos lényként szórhatod majd szerte.
Déva