Megőszül a természet
Csupán két ecset kell
fekete és fehér,
felveszem a kabátom,
és eljön a tél.
Dédelgetett pelyhek
ölelnek át,
vakító a csend,
nyomott a puhaság.
Betakar mindent
a végtelen dunna,
olyan az én kis hazám,
mintha aludna.
“Megőszül a természet” bejegyzéshez 1 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Erdekes volt olvasni versedet a tavasz ezerszinu tobzodasaban. remek kontraszt ez mostan.Nagyon egyszeru es tiszta kepekkel festetted le az osz es a tel hangulatat, az elmulaset…tenyleg nem kell hozza sok: csak fekete es feher. gratulalok, tetszett a versed.Udvom:b:)