Tudom

Tudom

Esti fellegekben megfagy a kék,
angyalok szárnyára hajtja fejét
a bársony-sötét.
Elsüllyed hangja az estharangnak
sírod helyén.
Sarjad a gyilkoló liliom,
cseppekben hullajt a bánat
mérgező szirmaira.
Lelked átlátszó, mint az ég,
tapintható a csend.
Hová tűntél?
Emlékek peregnek,
a szó, a könny, a sors,
mint szétszakított gyöngysor.
Halálon, életen tűnődöm,
ha rád gondolok,
fáj a szó a sors.
Vérvörös pünkösdi rózsa hajlong,
ázik a percek színes buboréka.
Tudom, egyszer majd találkozunk.

“Tudom” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Ica kedves!

    "
    Esti fellegekben megfagy a kék,
    angyalok szárnyára hajtja fejét
    a bársony-sötét."
    ……..ez annyira szép.

    "Emlékek peregnek,
    a szó, a könny, a sors,
    mint szétszakított gyöngysor."

    gyönyörű hasonlat.

    Gratulálok Rzsike(l)

  2. Kedves Ica!

    Nagyon szépen megírtad ezt a verset! Csodálattal olvastam minden sorát! Bár a vers szomorúságot sugall, fájó emlékezést, de ahogyan leírtad, a lelkem simogatta!

    Gratulálok! 🙂

    Üdvözlettel: Kata (f)

  3. Szépséges sorok, lelki békét sugároznak emlékekkel, szomorúsággal, melankóliával. Gratulálok , kedves Ica versedhez. Nagyon tetszett ez is.Üdvözöllek szeretettel:B:) (f)

Szólj hozzá!