Aki egyedül van

Aki egyedül van

Aki egyedül van,
Fájó minden napja,
Folytonosan folyvást,
Álmait siratja!

Nincsen az a siker,
Szépség és eredmény,
Amely vigaszt adna,
Ha az élet kemény!

Nincs, kivel megossza,
Örömét, bánatát,
Nincs, ki meghallgassa,
Baját, gondolatát!

Kirekesztése ez,
Bőven az életnek,
Nehezen áll ellen,
Tépázó szeleknek!

Nem védi őt senki,
Nincsen fontossága,
Nem kap szeretetet,
Bús az ő világa.

Egyszer majd megtudja,
Ily sorsot mért kapott?
Kérhet-e valaha,
Tűrhetőbb holnapot?

Budapest, 2015. május 26.

“Aki egyedül van” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Viola,

    Érdekes, hogy az egyedüllét próbâra teszi az emberi természetet, és habitus kérdése, ki hogyan viseli. Van, aki magâban se magányos, és fordítva, társkapcsolatban is lehetünk megányosak. Nâlad egyértelmû a képlet, hiâba van siker, szépség és eredmény….
    Kedves Viola, szeretettel gratulâlok érzékeny versedhez,
    B.

  2. Drága Viola!
    Nagyon fájdalmas sorok,és egyben nagyon szépek is!
    Ölellek:Éva(l)

  3. Egyetértek veled drága Viola.(l)
    Akit szeretnek az soha nem lehet egyedül, így te sem.
    A kérdésedre viszont nehéz a válasz.
    Szeretettel olvastalak: Ica

  4. Kedves Viola!

    Szomorú, szép versedet szeretettel olvastam. Ne feledd, Isten mindig veled.
    Gratulálok! Rózsa(l)

  5. Kedves Viola!
    Te sohasem lehetsz egyedül,mert igen sok embertársadnak
    örömet okoztál.Ők a szívükbe zártak,csodálnak és szeretnek.
    Nem lehet elfelejteni azt az élményt amit nyújtottál.
    Gondolj vissza azokra a szép órákra…… és vigyázz az egészségedre.
    Szeretettel ölellek:Kövesdi Teri

  6. Kedves Viola!

    Versedet olvasva nagyon szíven ütöttek a soraid. Valóban nehéz a magányt megélni, még az sem segít, ha azt hangoztatja az ember, hogy egyedül van, de nem magányos… Ez koránt sem igaz, illúzió csupán, önámítás, a lélek nyugtatgatása csak. A magányos szívek klubjába mindnyájan előbb utóbb belépünk, ha tetszik, ha nem…(l)

    Barátsággal ölellek: Margó(f)

  7. Kedves Zsófi!
    Nagyon meghatottál szavaiddal, el is szégyelltem magam, hisz én nem csináltam semmit.
    Valóban elmentem a Fiad Kiállítására, de nem bántam meg, mert egy művészi, szeretetteljes közösségben lehettem.
    Az írást sem rég gyakorolom, csak 12 éve kezdtem el. Köszönöm a biztatásod, de s
    sajnos, az utóbbi időben kevesebbet írok, pedig vannak gondolataim.
    Megvisel, hogy minden nappal új jelzések érkeznek, melyek az idő múlását jelzik.
    El kell viselni, át kell élni, ez az élet rendje.
    Örülök, hogy gazdagítottad életem és szeretettel gondolok Rád és teljes Családodra: Viola (f)(l)(f)

  8. Drága Viola tanácsolni sem akarok, táplálni sem a szomorú magányt ami mindenkinek előbb -utóbb kijut az életben. Mindig annak a legrosszabb aki utoljára marad. Nehéz jónak maradni, mert a hosszú évek során nagyon sok rossz példa áll az ember előtt és megpróbálja az embert bekebelezni. Nem győzöm ismételni, hogy én azt látom, hogy Te minden ilyen hatást kivédtél az életben azzal, hogy verseidben ellenálltál a gonosz kísértéseknek és a magad módján a jóra tanítottad a verseid által az embereket. Írj , írj és mindig írj, mert olyankor tisztul a lélek, ezt Te tudod a legjobban.
    A barátok szép lassan elmennek mellőlünk, de gondolj arra, nagyon sok kedves ember van még akiben mindenkiben ott tisztelheted a barátot, de az igaz barátot azt az egyet, nagyon nehéz megtalálni aki, meghallgat, segít, ha bajban vagy, nem csak szavakkal, hanem tettekkel is. Nekem Te ilyen voltál és vagy, olyat tettél amit kevés ember tett volna meg. Betegségem miatt nem tudtam ott lenni ahova a szívem szólított volna, s Te az első szóra elmentél ott tudtál lenni, képviseltél, kedves versedet elmondtad helyettem.
    Nagy lélekre vall. a tetted. Bár tudnám én is viszonozni, de ennek híján marad a szó, amit sohasem tudom elégszer kimondani: Szeretlek ! Köszönet !

    Sok-sok szeretettel, Zsófi

  9. Kedves Tibor, Liliom és Kata!

    Köszönöm szépen, hogy itt vagytok velem és milyen igaz, vigasztal a hozzászólásotok.
    Szeretettel és hálával gondolok Rátok: Viola (f):](f)

  10. Kedves Viola!

    Olyan szomorú ez a versed, de igaz érzéseket takar. Nagyon szépen leírtad ezt a magányt, bár egyedül vagy, van társad a papír és a toll, és itt a másik oldalon, akik olvassák szép verseidet!

    Szeretettel gratulálok: Kata (f)

  11. Drága Viola!

    Kissé szomorú hangvételű versed, bizony sok igazságot takar!
    A magány hosszútávon nem egy jó társ, ez így igaz…..(ang)
    De, mi művész lelkek sokszor írunk e témáról, mert a magányt,a csalódást, fájdalmat talán másképp is éljük meg. De,-mi, – legalább kiírjuk magunkból….;) Azonosulunk érzelmeinkkel….. A sok visszajelzés által kárpótlást kapunk az olvasóktól, látva azt, hogy tetszett mindaz, amit papírra vetettünk. *)
    Szeretettel olvastalak és szívből gratulálok a sok csodálatos művedhez!(f)(l)

  12. Ha valaki, akkor Te kérhetsz "tűrhetőbb holnapot", mivel Te már letettél valamit az asztalra!

    Sajnos, az öregséggel sokszor együtt jár a magány. Ennek oldására nagyon sok lehetőség van, a Magányosok Klubjától a kultúr-körökön át sok minden.
    Persze, ezek csak átmeneti segítséget tudnak adni, egy párra/élettársra találni pedig nem egyszerű.
    Én csak azt tudom javasolni drága Violám, hogy gyűjtsd a barátokat, és tartsd velük a kapcsolatot, ez sokat segíthet (bár a problémádat – sajnos -, nem oldja meg).

    Sokat gondolok Rád, puszillak! Tibor 😉

Szólj hozzá!