Múzsa
A Múzsám igen fiatal,
egyelőre gyermek,
ő ösztönöz most írásra:
a versek öregek.
Lelkemből nőtt ki a Múzsa,
az az én virágom,
nekem ő a legdrágább kincs
ezen a világon.
Kedves ő, friss és harmatos,
rám csillan a szeme,
akkor lehetnék csak boldog,
ha engem szeretne.
A Múzsámat ápolgatom,
amíg érett Nő lesz,
megfiatalít engemet,
s akkor magához vesz.
Kedves Zsermen, köszönöm,hogy ezt is értékelted, mert látod,másoknak nemigen van mondanivalójuk róla:se jó se rossz.
Azt jegyezném meg, hogy , szerintem, a gyermeki lélek ilyen finom-naiv, ezen a nyelven kell szólni hozzájuk.
Köszöntelek barátsággal:
kisjankó