Szürkülödik…
Lebukott már a nap, nyugovóra tére,
Az ég kék tengerét pírbe festi vére.
Születnek aztán új fények tűz-testéből,
Mint igazgyöngyök, tűnnek ki a sötétből.
Közben a habokból feltámad egy gálya,
Lassan-lassan kihúny ízzó vér-mágjája,
Az, mit úgy hívunk, hold, mint egy gyémánt, ragyog,
Aztán koronája kioltja a napot.
Egy pillanatig csend honol a fák alatt,
Köd ereszkedik le, de nem soká\’ marad,
Lecsöppen egy fénycsepp, itat egy kismadárt,
S lám: sötétség nyelte ismét a láthatárt.
Szilágycseh, 2015. május. 27.
Kedves Rzsike!
Nagyon szépen köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtiszteltél. 🙂
Nagyon örülök, hogy tetszett a versem, remélem, lesz még párja. 😀
Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂
Botond:
"Egy pillanatig csend honol a fák alatt,
Köd ereszkedik le, de nem soká' marad,
Lecsöppen egy fénycsepp, itat egy kismadárt,
S lám: sötétség nyelte ismét a láthatárt."
Láttató versikédhez gratulálok.nekem a legszebb a fent idézet sorok koszorúja.
Szép gondolatokat kívánva üdv.Rzsike
"
🙂 Na, már megint tanultam valamit, kedves Botond…azért a másik megoldás sem tenne boldogtalanná…:)
Kedves [b]Barna[/b]!
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy hozzászóltál versemhez. Örülök, hogy tetszett a "tájfestésem", és a tanácsokat is jó névvel veszem, tudod ez az első alakalom, hogy ilyen felépítésű verssel próbálkozom. 🙂 A rímek a gyengéim, néha jönnek, néha kevésbé (ez egyébként elég frusztráló tud lenni), de szerintem segített a dolgon, hogy többé-kevésbé megpróbáltam egy szimultán verselést bedobni a versszakokba, hogy ne legyen olyan feltűnő.
Pírba… Tudtam, hogy valaki fel fogja hozni. 🙂 Jómagam is sokat tűnődtem rajta, jó lesz-e ez így, de maradtam az "e"-s változatban, mert a magas magánhangzók emelik a boldogságérzetet a versben. 🙂
Egyébként így újraolvasva vannak ritmikai bakik, de remélem, ez senkit sem zavar majd. 😀
Üdvözlettel: Mészáros Botond
Kedves Botond! Nagyon szép az első versszak képi világa. Ha betettél volna egy "v"-t a "tére" szóba, már nem is lenne archaizáló a versed stílusa…a ragrímek sem zavaróak, ennyi "belefér", sőt!
Nekem még szokatlan a pírbe is, bár hangrendileg rendben, és biztosan helyes is, de a pírba sem rossz, ha esetleg úgy írtad volna…talán helyesebb, és nem akasztja meg az olvasót.A befejező versszak megint szép megfestése az alkonynak.Gratulálok versedhez, üdvözöllek :B:)
Kedves [b]Zsermen[/b]!
Azt írod: "(…)Most magyarázkodom, hogy kicsinyítsem magam." Nos, ezzel már elkéstél, nehéz lenne "lekicsinyedned" előttem. Amúgy is, "Attól még senki sem lett nagyobb, hogy valakit lealacsonyított." 🙂
Aztán: "Megpróbálom összességében nézni, / akár szűrten is /, és ilyenkor ugranak be képek, már ismert hangulatok, melyeket innen-onnan összeolvastam". Érdekes, én általában először részenként elemzem, az összegzést néha el is felejtem. Az "[u]összeolvastam[/u]" elég sokrétű lehet, hiszen témaköreid alapján rengeteget olvashatsz. 🙂
Végezetül: "Akkor nem tévedtem nagyot a gyanús hirtelenváltással kapcsolatban.". Nos, gyakorlatilag nem is tévedtél, ugyanis nem azt vetted észre, hogy később írtam hozzá, hanem azt, hogy " hangulatában és verselésében is eltér az előző kettőtől", és ehhez kapcsoltad hozzá az egyik lehetőséget, ami megmagyarázná a helyzetet. Szóval, gratulálok, hogy ránézésre így "le tudod bontani". 😀
Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂
Kedves [b]Ica[/b] és [b]István[/b]!
Először is köszönetet szeretnék mondani mindkettőtök hozzászólásáért, örömmel látom, hogy van, miért "írogassak". 🙂
Kedves [b]Ica[/b]!
Nagyon örülök, hogy tetszett a vers. Fogadd e rózsát hálám jeléül. (f)
Kedves [b]István[/b]!
Pont ezt az érzetet akartam vele elérni, hogy ne legyen egy mogorva befejezésű költemény, ne legyen lázadás benne, inkább csak tréfás elfogadás. Annak pedig külön örülök, hogy nyugtató hatású is lett! 🙂
Üdvözlettel mindkettőtök irányába: Mészáros Botond 🙂
Kedves Botond!
Az utolsó versszak a legszebb, hiába száll le a sötét éj, idilli és nyugtató hatású.
Üdv, Juhász István P.
Tetszett.
Szeretettel olvastam. Ica.
🙂
(f)
Kedves [b]Zsermen[/b]!
Csakugyan? Érdekes…:)
Azt írod: "A Tiéd engem Petőfi tájfestésére emlékezetet, a lassú, plasztikus, láttató leírásával, az archaizáló szavakkal, a verseléssel. " Nagyon szépen köszönöm, nagyon jól esett olvasni soraidat! 😀
Ki kell emelnem, hogy [b] lenyűgöző, mit észre nem veszel! [/b] Pusztán olvasás alapján kiszűrni ilyesmit nem kis dolog. Annyit viszont elárulok, hogy a változó hangulata nem azért van, mert később írtam hozzá, hanem, mert volt még egy összekötő versszak, amit később kivettem. Viszont, stimmel a tipp 😉
Üdvözlettel: Mészáros Botond
Kedves Kata!
Nagyon szépen köszönöm a szép szavakat, habár versemnek számos hiányossága van még. 🙂
Üdv: Mészáros Botond 🙂
Kedves Botond!
Gratulálok versedhez! Nagyon szépen leírtad a szürkületet, ahogyan az est, a sötétség véglegesen elnyeli a láthatárt!
Üdvözlettel: Kata