Búcsúzás

Búcsúzás

Búcsúzzunk nyíltan, ha már vége,
nem ölel gondos ragaszkodás.
Oldottuk a fém bilincsünket,
beszéljen végső, hűs kézfogás.

Szerelmünk régóta haldokolt,
nem fogta körbe a bátorság,
mely hideg búcsúban élt volna,
elköszön, mint régi forróság.

Már mélyre süllyedt a rossz kedély,
felhozni, nagy vétek lett volna,
a boldog érzést színlelve a
májusfa hamisan hajolna.

“Búcsúzás” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Kata és Margó!

    Örülök, hogy a versem megnyerte tetszéseteket, köszönöm, hogy olvastátok.

    Üdvözlettel: Éva

  2. Kedves Éva!
    Szomorú a búcsúzás de jobb, mint szenvedve együtt.
    Kívánom, hogy mielőbb találj új párt Magadnak.
    Szeretettel: Viola (f)

  3. Kedves Éva!

    A versed a higgadt döntésről mesél, amit meghozni sokszor fájdalmas, mégis szükséges a továbblépés érdekében. Utána a remény vigasztal és talán segít is.;)
    Gratulálok és bátorítalak a további verselésre.(f)

    Szeretettel: Margó

  4. Kedves Éva!

    Gratulálok versedhez! A Búcsúzás sosem könnyű, ha egy szerelem véget ér. Legyen egy "hűs kézfogás", ahogyan versedben írtad.:)

    Tetszett versed, szépen leírtad.

    üdvözlettel: Kata 🙂

Szólj hozzá!