Mad Girl\’s Love Song – Sylvia Plath után szabadon*
kézbe vett időn át látlak
átlátszó minden, belesimulsz a képzeletembe
két test a tükörben, az egyik az enyém
a másik a valójában te lehetnél
mikor jön el a jövő szívdobbanása
bam, bam, bam
szívdobbanása
mikor sétálok, fogod a szívem
elég puhán ahhoz, hogy ne érezzelek
a kirakatok üvegében eltörik
vágyam minden virága és minden vázája
mikor jön el a jövő szívdobbanása
bam, bam, bam
szívdobbanása
feküdni mertél, csókolni mertél
a tükörbe nézni velem féltél
fehérre suvickolt képzeletembe visszajössz
mint frissen borotvált lábra a szőr
mikor jön el a jövő szívdobbanása
bam, bam, bam
szívdobbanása
volt-e képzelt, volt-e valós
benned és benned maradós
szégyen-e a szerelmes vers
ha olvasod, mondd, pirulsz-e
legalább egy kicsit, szíved dobog-e
mikor eljön az ének ideje
kócos hajjal a tükörbe nézek
számolom a szívdobbanást
meddig tart az álom és meddig a látomás
bam, bam, bam
Ó, milyen jó látni a hozzászólást régebbi versemnél is 🙂 Látom, ma nagyon rákaptál a verseimre. 😉
Ajnálom mindenképp, persze, kell hozzá ez bizonyos hangulat, azt hiszem. 🙂 (A melankolikus állapotot pedig sajnálom 🙁 )
A bam, bam, bamok elsősorban a szívritmust szimbolizálják, de persze ott a zene, nekem valamennyire az idő is, egyfajta ördögi kör is 🙂
Örülök, hogy tetszett és köszönöm a kritikát! 🙂
Szia!
Még én sem olvastam tőle műveket, bár egyre inkább érzem, hogy itt lenne az ideje. A melankolikus, depresszív hangulat sosem állt tőlem távol, mostanában pedig amúgy sem sikerül kilépnem belőle… 🙂
A versnek szerintem megvan a maga dallamossága, talán olvasója válogatja, hogy ki is találja meg. Nagyon jó húzás volt ez a visszatérő "bam, bam, bam", érezhető lüktetést ad a versnek, kitűnően illik a stílusodhoz, és (nekem legalábbis) segíti a folyamatos újraolvasást a megnyugtató, ritmikus dobbanások sora. Gratulálok! 🙂
Üdv,
Peti
Kedves Ica!
Köszönöm szépen és örülök, hogy tetszett. (Bár ezt a "fennköltség a próza egyszerűségével"-t nem igazán értem. 🙂 )
Remek! Nagyon tetszett…szeretem vers! 🙂
A fennköltség a próza egyszerűségével!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Zsermen,
Számomra nem nehézkesnek tűnik, hanem csavarosnak. És érezni ezt az "érzelmi és értelmi tobzódást".
Ó, nem is tudtam, hogy írt róla, pedig Esterházyt nagyon szeretem 🙂
Üdv,
Dorka
Kedves Zsermen,
Imádom a kritikáidat, annyira érdekesen fogalmazol… 🙂
Nagy megtisztelés, hogy ilyen szavakkal illetsz, bár nem tudom, valóban rászolgálok-e. Vannak jó pillanataim, amikor ihletet kapok tőle, Sylviától.
Igen, egyik kritikádban bár említetted, hogy hallottál róla, de nem merted elolvasni. Valóban durva könyv, de én imádom.
A depresszió… ezt inkább privátban, ha érdekel.
Tiszteletem,
Dorka