KÍNTATVA

KÍNTATVA

Dög voltál.
Kutyául bántál velem.
Torz pofám dugtad
angyali tükrök elé,
tested foncsora elé,
és élvezted
hogyan bujdosok
álmokba
s vinnyogok
a Holdra.

A Hold havazást
sátraz fölénk,
gyönyörtetlek,
arcodba símitok
fehérséget…

Találd meg a kulcsot
tálald ki – ki voltam!
Találd meg, mi elveszett!
Tálald ki a levest!

Álom-limlomokat gyűjtök.
Marokszám tékozlom magam.
Friss havon rózsák vére.
Mondom: rózsák vére a friss havon.

“KÍNTATVA” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. gratulalok versedhez. ahogy erzem a versed hangulatabol- ez egy keseru csalodas utani erzesek foganta vers…lehet szerelmi, vagy csupan barati, vagy emberbarati…de szerelmi lesz ez.Remek dramaturgiaju vers, tetszessel olvastam:b:)

  2. Gratulálok, remekül felépített vers. Hatásos és erős, mégsem goromba vagy közönséges. Csodás, finom a lezárás!

Szólj hozzá!