messzi vizeken
repcemezők közt gurul a boldogság
egy hajszálad vitorlát bont a tányéron
kiterített pokróc a lelkem
remegő szíved azzal bugyolálom
féktelen száguldás ahogy itt fekszem melletted
felettünk színes léggömbök nyújtóznak
kezed végighúzod arcomon
és elmorzsolódunk a partot érő hullámokban
régi képként nézem most magunkat
rágyújtanék de nincs tüzem
poharam újra megtelik
ott úszom valahol a messzi vizeken