Százezer éve
Fölöttem átlátszó búra van –
kimenteném néha úgy magam!
Kétszínű, kérkedő Kánaán,
mindenki átlép a bánatán.
Virágzó pálmafák, mű Napok –
százezer éve, hogy hű vagyok!
Fuldoklom! – túl sok a műanyag,
őriznek sziklányi tűzfalak.
Vadkacsok nyílnak a torz igén –
kellene már egy kis oxigén!
Levegőt, levegőt adjatok!
megfojt e látatlan vasmarok.
Bőröm a perzselő Napra vágy,
s szárnyakra, melynek a selyme lágy,
magasra repülnék – messze fel,
oda hol öröm van – innen el!
S ha majd a daloló szél repít,
szabadság mámora részegít.
Drága Margó!
Köszönöm szépen az olvasást, a kedves szavakat.
Ölelésem:Zsike (f)
Kedves Zsike!
Versed nagyon mély gondolatokat hordoz magában. Van akit a szabadság mámora részegít, de van akit gúzsba köt. Ez az érzés hasonló az igazság iránti érzéshez. Nagyon megfogott ez a versed is, köszönöm.(f)(l)(f)
Szeretettel: Margó
Köszönöm szépen, kedves Etelkám. Ölellek.Zsike 🙂
Csodás!
Drága Terézkém, drága Zsuzsim.
Nagyon szépen köszönöm a látogatást, és minden kedves szavatokat.
Nagy ölelésem küldöm:
Zsike (f)(f)
Drága Zsikém!
Ringatóztam e szép sorai között, köszönöm az élményt! Szeretettel gratulálok és ölellek: Zsuzsa(l)
Kedves Erzsike!
Szép a versed.A szabadságunkat ne adjuk fel!
Szeretettel:K.Teri