Lángok
Ma úgy dalolj, mint lángok téli estén,
mint apró gyermek, kinek hangját lesném,
mert az tisztán csengő,
álmokat teremtő
meleg ölelés.
Ma úgy dalolj, hogy minden lángban égjen,
mert semmid sincsen kívül a reményen,
hogy hangod nem hamis;
világolj akkor is,
ha úgy érzed, késő.
Ma úgy dalolj, mint, ki megnyugvást keres
éhező szívvel, dalolni mégse rest,
mert belülről táplál
a tűz, amit vágytál,
és nem alszik el.
Nagyon örülök, kedves Ica, LIne, Barnaby, hogy olvastátok, jólestek a vélemények!
Köszönettel 🙂
Nagyon jo vers, gratulalok. Tetszik, hogy a hefejezo sorokkal "nyitva hagytad" a gondolatokat a rimtelenseggel…orommel olvastalak. 🙂
Csuda jók a verseid Zina!
Gratulálok! Eta
"mert belülről táplál
a tűz, amit vágytál,
és nem alszik el."
Így érdemes kedves Zina!(l)
Szeretettel: Ica
Muszáj, kedves Kata, megtanulni újra örülni az életnek!
Köszönöm, hogy itt voltál, szeretettel láttalak! 🙂
Kedves Zina!
Gratulálok versedhez, nagyon szép, dallamos, hát daloljunk, bármi is van a lelkünkben, életünkben!
Tetszett a versed nagyon!
Üdvözlettel: Kata 🙂
Itt, igen, sőt, megkérlek rá! 😀
Köszönöm szépen, Rzsike!
Nagyon jó,hol kell jelentkezni .
Dalolok veled,ha engeded.
Tetszik.
Üdvözöllek.:)
Hááát, ha Te is így érzed, Mara, akkor Hajrááá! 🙂
Köszönöm, hogy szántál rá(m) egy kis időt,
szeretettel ölellek
🙂
Tetszik! Jók a belső rímek is, hangsúlyoz, hiszen az egész vers egy megszólítás, egy határozott kérelem… és valóban így kellene dalolni… 🙂
szeretettel voltam
mara