vérem
vérem
pipacs sziromban fürdő betűk
erekben keringő leve
lassan ölő méreg mit magába szív
sejtjeim serege
vérem
haldokló patak melyen a halkuló ütem
rozoga csónak
sodrása gyengül már talán még jó lesz
kacsaúsztatónak
vérem
mosdó vize a vendég magánynak
ki a gonddal és a búval belém
fürödni járnak
vérem
felszakadó hajnali sóhaj bíbor festette
nehéz pára
mi a kínok csillagfényében cseppent
e szürke világra
Sziasztok!
Köszönöm, hogy voltatok 🙂
Üdv.
Janus
Tetszett! Gratulálok! Üdv: Robi
Mint egy belőled kibuggyanó vércsepp, olyan a versed. Azért a kacsaúsztató jó humorra vall.:) És az nagyon fontos ebben a szürke világban.
🙂
Tetszik a vers. Te magad vagy a véred. Borzongatóan élethű minden megfordított gondolat.
szeretettel voltam,
mara