Megalkuvás
Föld méhében a bomlott holnap
táncol, mint szédült vízió.
Koponyámban lázadást hoz
az idő, mely egyre gyorsuló.
Szikrával tele szájjal indulok
a fogságba terelt jelen felé.
Bontanám a zászlót hamar,
mely ronggyá szakadtan takar
síneken fekvő rettegést,
de a gondolat elvetél.
Számban kihűlőben a parázs.
Sóhaj trónján a megalkuvás.
Kedves Viola! (f)
Sajnos ez gyávaság.
Örülök, hogy olvastál.
Ölellek: Ica
Kedves Ica!
hát igen, megalkuvással van tele az élet.
Szeretettel: Viola (f)
Köszönöm Évike a gratulációdat!(f)
Ölellek szeretettel: Ica
Drága Ica ,nagyon szép versedhez gratulálok!(f)
Ne haragudjatok, hogy nem válaszoltam eddig a kedves soraitokhoz. Ausztriában voltam kirándulni a természetjáró társaimmal.
Kedves zina,
kosztolanyimara
Rzsike
rozsaschvalm
zsubanya
Fekete cica
Örülök nagyon, hogy olvastátok a versemet. Sajnos nagyon sok esetben hajlamosak vagyunk a megalkuvásra, akár csak kényelemből vagy félelemből.
Szeretettel, öleléssel: Ica
Kedves Ica!
"Bontanám a zászlót hamar,….de a gondolat elvetél. …Sóhaj trónján a megalkuvás"
Szép, igaz gondolatok a megalkuvásról az egész vers.
Gratulálok versedhez!
Szeretettel: Kata (f)
Drága Ica!
Komoly gondolatokat írtál szépségesen ebben a versben. szeretettel gratulálok és ölellek: Zsuzsa:)
Drága Ica!
Elgondolkodtatnak soraid, szeretettel olvastalak.
Gratulálok!Rózsa(f)
Bezony.
Nagyon igaz.
Indulnánk,de maradunk.
Miért?
Gratulálok:)
Igen,, valahogy így vagyunk, érzékletesen írtad, tetszik.
üdv,
mara
Hú, mennyi 'bomlott' kép…, kifejezően írtál a megalkuvásról, de a "fogságba terelt jelen" a legbeszédesebb számomra, mert abból indul ki a behódolás.