Forgás
fojtogat emléked
zsírozza a nyaktilót
szalmaágyunkon orgiáznak
szellem angyalok
hideg vérünk
csordogál lét pusztán
megvakult szerelmünk
kíntól őrjöngve rám vadász
menekülök megállás nélkül
éhesen szomjan mezítláb
végtelen fekete lyukban
forgok eszméletlenül