Megérintett múlt

Megosztás Nyomtatás 1363 megtekintés 18 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Megérintett múlt

Vakablakba rejti feslett virágaim,
imára nem hajló fagyos kezem,
ráborul a szóra bírt csendben
a vörös, a sárga, a múlt árnyéka.
Valaha fényben tündököltek
a legszebb rózsák, lelkem oltárán.
Megérintett emlékek felett
nem pihen, nem ünnepel a csend.
Vállamon ma súlyos teher lett
a régi fátyolkönnyű szerelem.
Ellenére semmit nem tett a szív
sem villám tiszta fénnyel az ész.
Itt felejtett a tehetetlen álom
egyedül a vetetlen ágyon.
Zúzmarás hajamban hervadt szirom.
Emlékek csendjében virraszt a rend.
Kései pille hull, cseppnyi dér.
Tűre tűzve bogarak rajzanak,
feláldozta magát a tűz az indulat.
Csak a koldus érezhette így magát,
mikor a szükség kézen fogta
keserves vándorlás után.

“Megérintett múlt” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  2. Drága Ica!
    Szép versedet szeretettel olvastam.
    Gratulálok! Rózsa(l)(f)

  3. Kedves Viola!
    A gondolataim csak a régi emlékeket idézte fel. Jön ez magától, ha őszinte.(l)
    Szeretettel ölellek: Ica

  6. HŰ, DE TÖMÖR KEDVES ICA!
    Sok minden van benne, több olvasásra való. Nem lehetett könnyű összehozni.
    Szeretettel gratulálok: Viola (f)

  7. Ica!
    Többször átolvastam,mint Kata tette.

    "Megérintett emlékek felett
    nem pihen, nem ünnepel a csend."

    "Itt felejtett a tehetetlen álom
    egyedül a vetetlen ágyon."

    "
    "Csak a koldus érezhette így magát,
    mikor a szükség kézen fogta
    keserves vándorlás után"

    ………………….és akkor lassan ide hozom az egész verset:) nagyon szépen össze szőtt gondolatok.
    Remek.
    Üdv.Rzsike

  8. Igen, félreérthetően írtam:) úgy értettem, hogy Tőled inkább szokatlan a központozásos vers, de még ez sem igaz! Valamiért én a szabad verset összemosom a központozás nélkülivel! 😐 – nem tudom, mi az oka…:) Jó éjszakát, szép álmot! 🙂

  9. Kedves Zina!
    Írtam már több verset központozás nélkül, akkor amikor nagyon áthajlottak a sorok egymásba. A szabad versben úgy gondolom az is belefér.;)
    Üdvözöllek szeretettel: Ica

  11. Nem tudok a dilemmádra tanácsot adni, kedves Ica, mert még sosem írtam központozás nélküli verset.:) Szerintem jó így, csak azért említettem, mert Tőled inkább szokatlan ez a megoldás.:)

  12. Kedves Ica!

    Nagyon sok jó verset olvastam már Tőled! Ez most valahogy nagyon, de nagyon szívemhez közelihez sikeredett ! 🙂 Elolvastam párszor, annyira tetszik! 🙂 (f)

    Gyönyörű, gratulálok szeretettel: Kata 🙂

  16. Kedves Zina!
    Lehet, hogy jobb lett volna központozás nélkül? Gondolkodtam rajta… kivehettem volna belőle szavakat, hogy jobban összeálljanak a sorok…akkor.
    A bogarakra térve tényleg szürreális kép. ezzel akartam jobban érzékeltetni a szerelem múlását és a szenvedést.
    Örülök, hogy tetszett. 🙂 Köszönöm a gratulációdat: Ica

  17. Csodalatosan szep vers…olvasnom kell meg tobbszor, mert annyira erzelem es informacio dus a versed, hogy muszaj…gratulalok nagy szeretettel kedves Ica. Meg visszajovok.:b:)

  18. Nagyon szép, kedves Ica, így központozva is! 😉 A tűre tűzött bogarak rajzása képtelen irreális, szürreális, átvisz a valóságon túlra:) Gratulálok, nagyon tetszik a befejezés is.

Szólj hozzá!