Esti szirmok
Nézem a vízen tükröződő
néhány kihunyni készülődő,
táguló és zsugorodó csillagot.
A felhők, mint a nyáj
hol szétszélednek,
hol összebújnak.
Holdvilág udvarán
párolgó ködfátyol.
Esőillat hull a fákról,
sok könnyű szirom.
Ősi lángban vetkőzteti
saját magát a nyár.
Megtorpan a harangszó,
álom robog
kongó morajával
a csillagok fényei után.
Csöndes harmatot szitál
nyakamba az ég.
Szaladok száz alakban
a századok után.
Örülök, hogy itt jártál nálam kedves PiaNista. Köszönöm a gratulációdat.
Szabad verseket írok, tehát ne keresd a szabályokat a versemben. 🙂 Ez a stílus áll közel hozzám.
Üdvözöllek szeretettel: Ica
Végén nagyon komollyá váló versed a befejezés elôtt is kellemes olvasmány volt. Lehet, hogy én gondolok túl sokat az elmúlt s a majdani (ha lesz) századokra és ezért dobbantotta meg szívemet az utolsó két sor.
Gratulálok:
PiaNista
Köszönöm szépen Évike.(f)
Szép álmokat: Ica
Drága Ica! Nagyon szép versedhez gratulálok!(l)
Köszönöm a gratulációdat, 🙂 Örülök, hogy itt jártál kedves Robertó.
Üdvözlettel: Ica
Kedves Kata!
Nagyon örülök, hogy hűséges olvasom vagy, megtisztel a véleményeddel.
Köszönöm.(f) Ica
Szép képek! Tetszett! Gratulálok!
Kedves Ica!
Versedet elolvastam többször. Ott ültem, merengve a kihunyni készülő csillagokat bámulva. Néztem a felhőket, éreztem az eső illatot.Szaladtam száz alakban a századok után! 🙂
Nagyon szép vers! Gratulálok hozzá, örömmel olvastalak!
Üdv: Kata (f)
Köszönöm kedves Zsermen az értő soraidat és a gratulációdat!
Üdvözlettel: Ica