Az idő mulássa

Az idő mulássa

Most az idő múlássa ,
szívemben millió apró tű szúrása.
Nem telik, kínoz, nevetve ráérősen ketyeg ,
s én e nevetésbe fájó szívvel megyek,
Megyek, s küzdd az idővel, a lelkem, a testem,
s már úgy érzem , hogy e végtelen idő rabja lettem.
Láncot nem a lábra, az idő a szívre rakott.
Számolom a perceket,mint halálra ítélt visszafelé a hátra lévő napot.
Tudom nem sokáig húzz e láncnak hatalmas súlya,
hisz letépi majd ajkad boldogságótt adó csókja .
Bármily lassan is, de az idő egyszer majd csak eltelik,
s szemem fénye a szemed szikrázó fényében újra elveszik.
S óh, akkor fog majd csak igazán repülni az idő, ha ott leszek veled ,
mert mindig gyorsan telik az idő, ha a szív azzal lehet akit IGAZÁN SZERET!

Szólj hozzá!