Kár-valló
Földi lét porának hitetlen, új kora,
nem vagy sem utóda, sem őse, rokona
senkinek? Senkinek?
Lépteid nyoma, mint alvó folyó medre,
lennél bár haboknak hömpölygő jókedve,
s akkor az égiek
segítenének, hogy vak szemeddel láthasd
az éltető forrást és magaddá válhass,
hogy cseppként légy egész.
De tévelygő elméd a hullámok között
vergődő rabmadár, a szárnya eltörött
és károgja a vészt.
Céltalan dalokkal új utakra menni,
idegen mederben könnyű hősnek lenni,
ha nincs kit féltened.
Lennél termő földed táplálója, magja,
elhalsz, ha arra vársz, helyetted akarja
más a szép életet…
Köszönöm a figyelmedet, Zsermen, örömmel láttalak most is!
🙂
Köszönöm, kedves Ica, hogy ismét meglátogattál. Bár nem teljesen elmélkedő hangulatban született, de örülök, hogy Téged arra sarkallt. 🙂
🙂
El lehet ezt felejteni…? 😉
Mindig kedveltem a humorodat, köszönöm Titus. 🙂
Ennek nagyon örülök, Barna, köszi szépen!
🙂
Remek gondolatok.Tetszett a versed.Gratulalok:b:)
😉 Látom nem felejtettél el írni! Remek!
titus56
belémdalolódott
Komoly, elmélkedő verseden elgondolkodtam.
"hogy cseppként légy egész." nem csak az egyén, a társadalom is.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Brigitta,
köszönöm szépen, hogy leírtad a gondolataidat, örülök, hogy értő fülekre talált ez a pár sor.
A harangok, úgy hallom, már nagyon rég szólnak, de az éltető forrás nem apadt ki, csak, szerintem, helytelen irányba fordítjuk a figyelmünket -, ha fordítjuk. Szeretettel láttalak! 🙂
Nem célom senkit összezavarni a nevemmel, sem – bár nem új, de igazad van, az egyszerűség kedvéért csak Zina lesz. 🙂
Kedves Zina,
egy kissé összezavart ez az új neved, vagy csak eddig elkerülte a figyelmemet?
A verset természetese 3x el kellett olvasnom. A teljes szimbólumban fogalmazás az én olvasatomban csak magunkra értelmezhetô. Magyarság, nép, nemzet? Minek nevezzem? Igen, kiapadt az " éltetô forrás" és annak hiânyâban csak " kârogjuk a vészt"…
Az utolsó szakasz maga az morâlis fundamentum, innen kell újra kezdeni talân, s "cseppenként lennénk egész"…Zina, ez a vers ma a nap fénypontja, de nemcsak mint költemény, egyszerûen úgy érzem, mintha ébresztôre kondulnának a harangok…