Zok szavak
nézem a mindennapos rohanókat
árnyékuk letapossa önmaguk
s az utolsó percben mikor feszül a hurok
szamizdat lapokat terjesztenek
s ilyenkor fölragyog a hit
a keresztrejtvények megoldódnak
s az árva szigeteket föltérképezik
milyen más lenne
ha a képek mindig színesek lennének
s a csata sem szürkülne az ideákért
de a zavaros kutak birodalma határtalan
s a céltisztaság pillanattünemény
Köszönöm ,hogy olvastál , Roberto !
Érdekes! Valóban különleges kifejezésmóddal. Tetszett!
Köszönöm , b.:)
Jo hozzad beterni…mindig valami egyedit hozol, sokunkat foglalkoztato gondolatokat, meg ha oly kulonleges kontosbe csomaGolod is oket…de erdemes megallni, kibontani.En orommel teszem.Gratulalok:b