Nyár van
Nyár van, színek fények áradása,
forró szél ringatta lomb közibe
aranyló napsugár villanása.
Káprázat június fény-özöne.
Bárányfelhők a horizont szélén
fehér hegyvonulatot formálnak,
a tiszta égbolt ragyogó kékjén
bűvölő, mesebeli formákat.
Szőke határ, szőke búzatáblák,
tűző nap érleli az életet.
Szél lengeti sok – sok dús kalászát,
közel az aratás, ígéretes.
Bőkezűen szórja az ég Ura,
s mosolyog millió asztagára.
Igazságosan elosztva, jutna
kenyér minden ember asztalára..
Kedves Barna, Viola, Ica, Icu és Zsermen!
Nagyon szépen köszönöm látogatásotokat és kedves hozzászólásotokat.
Szeretettel: Rózsa
Drága Rózsám!
Idillikus nyári kép, s a csattanót a végére tartogattad.
Remek vers, nagy gratulációm!(f)
Sok szeretettel: Icu
Rózsikám!
Szép nyári képekkel rajzoltál egy remek verset.(f)
Sajnos a feltételes mód az utolsó sorban megzavarja a szép idillt, de igaz!:)
Szeretettel gratulálok öleléssel: Ica:)
Kedves Rózsa!
Versbe szedted a nyár csodáját, szépségeit, öröm volt olvasni.
Közben én meg a fáradtságtól alig tudok mozdulni az örökös gazolástól, bokrok ritkításától, melynek soha nincs vége.
Szeretettel: Viola :]
…és a nyár, csak tombol, elkapraztat, és versekre ihlet még azt hiszem sokunkat:)…ez is egy nagyon látható, színes tarka festmeny…szavakkal. Gratulálok, kedves Rózsa. Üdvözöllek : b 🙂