Csendpalota
Az út kövén a hőség tombol,
s e tikkadt csendben megreked
az érzés, mit ezernyi szóból
szerettem volna most neked
megírni, hogy szilárd kövekből
felépített, szent palota
legyen, melyet senki erőből
lerombolni nem tud soha.
Befesteném tiszta fehérre,
és milliónyi ablakán
kicsordulna lelkünk az égre
ujjongani; csak oly sután,
így szótlanul, a köves utcán,
a néma csendben ballagok,
de túl időn, túl szavak súlyán
örökre már tiéd vagyok.
Régre vagy nem, érdekelt, mit is rejthet vajon ez a mesés cím. Nos… bár nem egy mesét, de nekem nagyon tetsző gondolatokat.
Valóban örömmel olvastalak és most is, újra.
Szeretettel:
Pilla
Pilla, köszönöm a figyelmedet, kedvességedet, dicséretedet, és hogy ilyen régre visszalapoztál. 🙂
Kedves Zina, örömmel fedeztem fel ezt a ritkán olvasott költői eszközökkel tarkított, felépített szép versedet is. Ne félj, szent palotádat nem tudja lerombolni senki sem, bár szerintem nem is akarja… viszont kíváncsi lesz a többi csodaszép épületedre. Tiszteletbeli építészmérnöki címet javaslok neked, sőt, elfogadom doktori disszertációnak. (Bár lehet, az építészetben ezt másképp nevezik? Fogalmam sincs.) 🙂
Szeretettel:
Pilla
Örülök, hogy meglátogattál, Piroska, köszönöm! Gyere máskor is. 🙂
Nagyon jó verseket találtam nálad kedves Zina! Elismerésem…ez a versed kiváltképp tetszik!
Barátsággal : Piroska
Kedves Titus, köszönöm a szavakat! 🙂
Nem csoda, csak csendpalota, de tényleg néha csodaszámba megy, ha meghalljuk a csendet! 🙂 Köszönöm a figyelmedet, Gabi.
Csodapalotád fogságba ejtett, sokadszor olvasom és nem enged…
Gyönyörűséges.
Szeretettel gratulálok. Gabi
Alfonzina drága!
" mit ezernyi szóból
szerettem volna most neked
megírni,"
—-ha lennének megfelelő szaval, ám vajmi kevés a készlet értékén emlegetni!
Pazar!!!!
titus56
Kedves Mister!
Megleptél kicsit a válaszoddal. Úgy hiszem, hogy a magány érzete lelki beállítottság kérdése. Én pl. végtelenül magányosnak érzem magam, amikor verset írok, függetlenül attól, hogy a valóságból vagy a valóság túliból táplálkozom. A szív ugyanazt írja!
Hogy más hatásfokkal? – na, olyankor nem írok verset. :-))
Kedves Zina!
Én egy szobában ülök, és arról ábrándozom, hogy egyszer valóban szerelmes leszek, hogy egyszer valaki igazán szeretni fog, mert szeretném megtudni, mit ír a szívem akkor, mikor kedvesem érintését még ott érzem. Abban reménykedtem, hogy te azt válaszolod: a valóság. A valóságban élted át, olyan hatásfokkal, amire az álom nem képes.
Álomból lett valóság, valóságnak hitt álom. A különbség köztük: a magány.
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok, és írtatok is hozzá!
Kedves Mister, a vers alapja valóságos álom! 🙂
Ha megválaszolod, hogy mi a különbség az álomból lett valóság és a valóságnak hitt álom között (szerinted), akkor még konkrétabb tudnék lenni, de szerintem így is tökéletesen értesz! Örülök, hogy meglátogattál! 🙂
Kedves Zsermen, nem tudom, hogy szirupos-e, mert belülről 'látom', – még mindig. Az egyszerűségre, a sallangmentes, tiszta szavakra törekedtem azért, lehet, hogy mégis túláradónak tűnik, talán a téma miatt.(?) Köszönöm, hogy szóvá tetted, magam sem kedvelem a negédes, émelyítő ömlengéseket. Ennek ellenére, és éppen ezért, a 9-est sokallom.
Szeretettel láttalak Titeket!
Kedves Zina!
Elolvastam egyszer a versedet. Első gondolat ami bennem előjött: Hú, de gyönyörű vers!!:)
Ismételt olvasásra késztetett. Lelket melengető, tiszta, jól megírt sorok!
Nagyon tetszik!
Gratulálok! 🙂
Üdvözlettel: Kata
Kedves Zina!
Azt hiszem, már nem tudlak magasabbra emelni, de gratulálok én is.
És szeretném megkérdezni, milyen körülmények között született a vers: a valóság táplálta, vagy az álom?
Szeretettel:
mister
Ez a költészet, ez a " Csendpalota"
Elbűvöltél kedves Zina!(f)
Szeretettel: Ica
Nagyon köszönöm a sok, szép szót!
Köszönöm a címet is, Gitta, mester, igen, mint egy kis Mekk Elek, de mentségem legyen, hogy szeretem 'csinálni'. 🙂
Ölelés mindőtöknek!
🙂
Szép lett a palotád, Zina, s bár nem ezernyi szóból, de két patinás versszakba tömörítve.
Te egyszerüen versfaragó mester vagy 🙂 Ehhez nem fér semmi kétség.
B. (vagy G.)
Szépet írtál, nagyon szépet, gratulálok!
ölellek,
mara
Drága Zina!
Ezt a szent palotát nem tudják lerombolni soha… csodálatos vers, nagy örömmel olvastalak Zina!
Hatalmas gratulációm, sok szeretettel: Icu
(k ö sz ö n ö m :-)) pszt! 🙂
annyira szep ez a csend…maga a csoda …gratulalok halkan, meg ne zavarjam…:)