bőrömön nyárutók…

Megosztás Nyomtatás 1027 megtekintés 10 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

bőrömön nyárutók…

Bőrömön nyárutók fakulnak,
korán beérett alkonyok.
Takarják meztelen valómat,
szégyenlem, de ott belül más vagyok.
Éveim sorba ráncosodtak,
ám szerelmem sértetlen maradt.
Félek, lassan ránő a holnap
s én hiába őriztem titkomat.
Kincseim, itt a szívemben
régi kis múlt-kövek Neked.
Sietnem kell, a nyárutók fakulnak,
s félek az alkonyban végleg elveszek…

“bőrömön nyárutók…” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  2. Brigitta!
    Zina!
    Ica!
    és kedves Kata!
    Köszönöm szépen megtisztelő szavaitokat! Nagyon örülök, különösen azért, mert azt gondolom , hogy emléket ébresztettem,… talán szépet 🙂 🙂
    ölelésem mara

  3. Kedves Mara!

    Csodálatos vers!

    Szeretettel olvastalak és gratulálok: Kata 🙂

  4. Csodálatos szép versed egy költemény az elmúlásról kedves Mara!
    Élmény volt beleérezni magamat.:)
    Szeretettel gratulálok: Ica

  5. Kedves Mara, a legnagyobb kincsek egyike a nyárutó megérése és megélése is. Nagyon szép a versed, bár az őrzött titkodra nem jöttem rá – de ezek szerint jól őrzöd 🙂 Szeretettel olvastalak és gratulálok, és ölellek is 🙂

  6. Kedves Mara…
    tudom, hát-tal nem kezdünk mondatot, most mégis azzal kezdeném, mert annyira megérintett a versed hangulata s a mesteri munka…A két első és két utolsó sor elég. A többi csak töltelék. A nyárutók már eleve színét vesztettek…Hát még így!

    Szeretettel üdvözöllek és elismerésem:
    B.

  7. Icu Drága!
    Hálásan köszönöm!
    ölellek,
    mara

  8. Barna!!! 🙂 Nagyon köszönöm!!
    ölellek,
    mara

  10. Nem kell szegyellned, a "mult-köveid"mint gyémántok csillognak , és az látszik is az emberen…Csodálatosan szép verset írtál. Ma este, még amit olvastam, ámuldozva történt. ..Gratulálok szeretettel:) üdvözöllek:b 🙂

Szólj hozzá!