Édesek…
Ötven évesen én
még gyermek voltam,
ki mikor haza ment,
anyám remegő hangon kérdezte:
– kislányom mit főzzek neked.
Körbe ugrált a két szülém,
– a gyerek haza érkezett -,
mindég vittem magammal
a sors által terhelt életem.
Ötven évesen ragyogott
a csillagos ég,
a nap is szépen sütött,
a virágok hajbókoltak,
mikor meglátogattam
a két szülőt.
Elmondtam nékik életem,
meséltem a magas
törlesztő részletem,
a munkahelyi rágalom,
hogy a munkám
elhanyagolom…
Meséltem a jutalmam
mit kiérdemeltem,
sok-sok éjszakai
munka okán,
és a gyerekről,
ki anyját alig látja
mert az élet lassan felőröl.
Nem könnyű magam,
a szenes kupa is nehéz,
a favágás kikészíti kezem,
– de kötnek az emlékek.
Hajnalban kelek,
lótok-futok,
hogy minden meglegyen,
kenyér az asztalon,
tisztaruha és az iskola,
a táska is tele legyen.
Az élet meg lassan elszáll,
nem könnyű az életem.
A panasz áradat, ami elhangzik
megviseli a két szülém,
észre se veszem,
hogy az ő életük
se finom vajas kenyér.
Kopott a kötény,
szakadt a papucs
ami a lábukon virít,
az asztalon a kenyér is száraz,
de nekem rántott húst
pakol elém a két szülém,
ha én haza megyek.
Jártó Róza
Kedves Kitti!
Kedves Rita!
Köszönöm kedves szavaitok kis versemhez, melyet szüleimre gondolva írtam meg. Egyszerű szülőkkel, egyszerű életünk volt, ahol a szeretet mindennapos vendég volt… Ezt adták nekünk útravalónak.
Köszönöm! Jártó Róza
Kedves Róza/Mami
Megsirattam a versed. Igen, én is épp így éreztem, mint Te. Igaz ötven éves koromban édesapám már nem élt, de édesanyám igen, és épp úgy ráterheltem minden gondom, bajom szegényre, mint ahogy azt Te is írod, és ő csak szeretettel hallgatott, ha akartam tanácsolt, és mindig éreztem, hogy igaz szívből érdekli mindaz, ami velem történik.
Szeretettel: Rita(f)
Drága Róza!
Oly átéléssel olvastam ezt a vegyes érzelmeket kiváltó versed, hogy megkönnyeztem. Pedig nekem nincsenek, nem voltak ilyen szüleim. Remek vers! Gratulálok! (f)
Kedves Rita!
Én is örülök, hogy elég sokáig elmondhattam, hogy gyerek vagyok….
Köszönöm szép szavaid:
Jártó Róza /mami/
Drága Zsófikám!
Szépen adtad vissza a véleményed írásával azt a gondolatiságot amit én is tolmácsolni akartam. Addig örüljünk, míg gyermekek lehetünk, addig vagyunk gyermekek, míg élnek szüléink.
Köszönöm Drága Zsófikám! Szeretettel: Jártó Róza /mami/
Kedves Róza !
Fájó emlékeket idézett fel bennem a versed. Szerencsés ember, vagy, hogy a sorsodat volt ki elé tárnod. Igen, régen ez így volt, valóban sokszor csak a szülői házban kaptak vigaszt a " gyermekek " sorsuk elpanaszolására. Akinek ez nem adatott meg, saját magának kellett sorsát viselnie. Vagy megoldotta egyedül, vagy Istenhez fordult sorsát elpanaszolni, vagy egy nagy adag sírással könnyített gondjain. A mai fiataloknak is érezniük kell a szülői ház támaszát, mert az az a hely ahol mindig otthonra találnak, ha az életük félresiklott.
Hát ez jutott eszembe amit a szép versed ki is kívánkoztatott.
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Ildikón!
Ez így igaz, nagy szeretettel gondolok vissza a gyermekkoromra. Egy vasúti őrházban gyerekeskedtem hét testvéremmel. Az erdélyi Madéfalváról elszármazott édesanyám és a rendkívül okos és művelt mozdonyfűtő édesapámtól hatalmas szeretettet kaptunk amiből még a mi gyerekeinknek és unokáknak és dédunokáknak is bőven jut.
Ildikóm! A többit, és főleg a földiséget hamarosan, privátban is megbeszélhetjük!
Szeretettel: /mami/
Kedves Mami!
Gyermekek leszünk mi mindig, szüleink gyermekei, akárhány évesen!
Földiek vagyunk, azt tudod-e?
Nagyon jó érzés volt olvasni versedet! Boldog gyermekkorod lehetett, ami biztosan sok erőt ad neked!
Szeretettel: Ildikó:)
Drága Icum!
Én is így vagyok. Olvasok ha tudok és sokat. Van, hogy arra sincs időm, hogy jelezzek az alkotónak, hogy voltam… . Néhanapján azért szinte kényszert érzek az olvasásra és akkor mindenkit igyekszem sorra keríteni, legalábbis az utoljára feltett alkotásoknál. Érdemes be-be kukkantani a fiatalok közé is igazán remek gyöngyszemeket találni.
Köszönöm Icu!(l)
Szeretettel gondolok Rád: /mami/
Megérintett a versed őszinte tisztasága.
Szeretettel olvastam. (miért nem előbb?
Szeretettel ölellek: ica
Kicsikincsem! (l)
Szerettem…(l)
Kedves Icu!
Kedves Kata!
Kedves Zsermen!
Ilyenek vagyunk… Olykor gyerekek akik már maguk is szülők, hisz kötnek az emlékek mint írtam. A sorsa is mindenkinek ugyan az, csak ki így, ki úgy éli meg. És ha egyszer meghallgatja valaki, akár a szülő, akkor aztán kiömlik a panaszáradat vagy meglátva, vagy nem, hogy a hallgatónak jobban fáj mint nekünk. Rossz, hogy már nem vagyok gyerek, igaz én mint szülő is jobb helyzetbe vagyok sok más embernél, mert hozzám jönnek a gyerekeim és nem azért, hogy adjak… . Igazad van Kedves Zsermen! Ez megint egy olyan "lelkemből kibuggyant" vers. Köszönöm mindnyájatoknak a kedves szavait. Szeretettel: mami
Kedves Mami!
Nagyon szép a versed, voltak részek, amitől libabőrös lettem! Az én anyukám a drága is ugyan ilyen! Jó gyereknek lenni, mert amíg élnek a szüleink, mi is gyerekként térünk haza , ahogyan hozzánk is a mi felnőtt gyerekeink!
Szeretettel olvastam a soraidat! Kata (f)
Drága mami!
Ennél szebben ezt nem is lehetett volna megfogalmazni. Könnyfakasztóan szép(f)
Gratulálok a vershez és a szép családodhoz is!
Szeretettel: Icu
Kedves Barnaby!
Kedves Viola!
Kedves Terike!
Nem oly rég meglátogatott a nagylányom az unokáimmal és hozták a kicsi dédunokákat is. A lányom mellém ült a kanapéra, aztán ledőlt, a fejét az ölembe hajtva elaludt. A többiek elcsendesedve folytatták a tevékenységüket. Még a kicsi dédunokám is is halkabban beszéltek és a harsány nagyfiú unokáim is. Jó félórát aludt a nagymama lányom. Frissen, kipihenve ébredve, annyit mondott, hogy de jó volt megint gyereknek lennem… . Akkor este írtam meg ezt a kis versecskét talán rólam, talán az én szüleimről, de ami biztos, hogy mirólunk szól. Jó volt gyereknek lennünk, és jó, hogy az én gyerekeim is szeretnek haza járni.(f)
Szeretettel: (mami)
Kedves Rózsa!
Mintha csak az én életemről írtad volna gyönyörű versedet.
A szülői szeretet árad belőle.
Csodálatos összetartozás volt szülő és gyermeke között.
Nem elég egyszer elolvasni ezt a versedet.
Szeretettel olvastam:K.Teri
Kedves Róza!
A jó szülők gondoskodó, önfeláldozó szeretete felejthetetlen. Valóban "Édesek" , ahogy ezt szépen megfogalmaztad.
Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)
Nagyon életszagú-életszerű, és szemléletes képek az emberi sorsról…nehézségekkel, örömökkel, küzdelemmel, szomorúsággal…Gratulálok, tetszéssel olvastalak:B:)