Pedig nem is volt szex – kellesz, mint egy Shakespeare szonett

Pedig nem is volt szex – kellesz, mint egy Shakespeare szonett

Két kézzel fogtalak, mint a felhős naplementét
Festékes akartam lenni, beleolvadni a tekintetedbe
Az élet a szememben sosem lesz ilyen színű többé
Csillagtalan ég alatt szemed mutatta, létezik őszinteség
Egyszerre voltál az életet teremtő szenvedély:
A Férfi, és a melleim között nyugvó gyerek
Aki arra vár, valaki mentse meg
Ha engeded, én megteszem
S lehetnél te a hercegem.

Pirosra színeztem az arccsontjaimat
Csókjaid tették igazán különlegessé
Akkor a baldachinos rózsás ágyamban
Én voltam a hercegnő – tényleg csak rád vártam
Csókot adsz, s felébresztesz
Beszélsz hozzám, és én felébredek
Szívem dobban, vörösen izzik a sötétben a vérem
Ébredező ég alatt a piros textil csak hulladék.

Herceg voltál az ágyamban, és jól állt neked
Minden érintés és minden lélegzet
Mit együtt éltünk meg
Most helyetted az éjjelt simogatom
És várom, visszajössz, mint a Holdunk
Hogy feltöltse magát –
(lelkem az ágyamon)
Aztán ismét elhagyjon.

“Pedig nem is volt szex – kellesz, mint egy Shakespeare szonett” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Peti!
    🙂 Ó, hát Shakespeare szonettjei… én igen régen olvastam már, de valamiért ő jutott eszembe, mikor címet kellett választanom.

    Köszönöm neked is a kortársos gondolatmenetet 🙂 A címkékkel kapcsolatban pedig egyetértek, én általában a modernebb verseket kedvelem, de persze régebbi stílusúak is néha ugyanúgy megfognak.

  2. Szia Dorka!

    Hozzám is egyre közelebb áll Shakespeare szonettjeinek világa, nagyon tetszik, hogy ilyen szépen sikerült belevinned a versedbe, persze nem saját stílusod rovására.

    Zsermennel egyetértek a "kortárs" meghatározását illetően. Szabadverset írni önmagában csak annyival 'könnyebb', mint klasszikus verset, hogy nem kell hozzá rímeket találni… na persze egy sokatmondó, értékes vers (legyen az bármilyen stílusú is) megírása jóval nehezebb. Én ezért nem szoktam túlzottan a címkékkel foglalkozni, egy művet számomra az tesz megragadóvá, ha képes belőlem kiváltani valami mélyebbet, mint ahogy ez a te verseidnél is lenni szokott.

    Üdv,
    Peti

  3. Zsermen: hm, köszönöm szépen, hogy kifejtetted, igazad van. 🙂
    Egyébként kedvelem az általad felsorolt költőket.

  4. Kedves Zsermen!

    Először is, Shakespeare: egyfajta metaforaként használtam az ő írásait a címben, nem gondoltam, hogy szonettet írnék, bár utólag eszembe jutott, hogy furcsa lehet így olvasni.

    "Szerintem sokan azért nem értékelik, mert első ránézésre, pár sor elolvasás után szabadversnek tűnik, mely rímtelen.
    Viszont annyira képszerű, színes, lírai, hogy azt hiszem, Te olyan festő vagy az irodalomban, aki nem dallammal, hangulattal, szavakkal festesz, hanem kifejezésekkel, képekkel."
    Ezeken a sorokon nagyot néztem… jó értelemben. 🙂
    Az igaz, hogy sok ember már ha meghallja azt, hogy szabadvers, ódzkodik tőle, de legalábbis azt hiszem, nem tekintik igazinak, pedig hát, a kortárs erre épül 🙂
    És köszönöm, nagyon jól esik, igyekeztem a képeket visszaadni 🙂

    Egyébként ez valamiben el is tér az eddigi verseimtől, kicsit jobban szerkesztett, 3x1mondat, hosszabb sorok.:)

    Köszönöm a kedves szavakat,
    Dorka

  5. Kedves Barnaby!
    Egy régi tanárom egyszer figyelmeztetett az igeidőkre a versekben, néha előfordul, mikor csak írok és írok, hogy ez valahogy kimarad a figyelem fókuszából. Ámbár, mikor ezt írtam, észrevettem, és kicsit furán is hatott, viszont… én látok benne értelmet így is?
    "Csókot adsz, s felébresztesz
    Beszélsz hozzám, és én felébredek
    Szívem dobban, vörösen izzik a sötétben a vérem"

    Lehet, csak nekem tűnt logikusabbak, de mivel ezt a dolgot nem korlátoztam a múlt eseményére, úgy gondoltam, van létjogosultsága jelen időben lenni. Azt hiszem, itt jobban járnánk az angol igeidőkkel 😀

    Minden mást, a kritikát és a tanácsot is köszönöm szépen!:)

  6. Remek vers, tetszik.Érdekesen kevered a jelen és múlt időt a versben…biztosan oka van ennek, AZ ELMÚLT, ÉS JELEN VALÓSÁG ÁBRÁZOLÁSÁRA GONDOLOK…Gratulálok:B:)

Szólj hozzá!