Hajlott hátú ágak

Hajlott hátú ágak

Lombok sűrűjében fáradt ágak bújnak,
leveleik zörgők, napszítták, fakultak.
Hogyha megtehetném, kihoznám a fényre
simogatva mindet, egyenként becézve.

Könnyű sóhajokba álmuk terhét merném,
madárdalba reggel s minden áldott estén
emlékező szívbe, mert az örök nyárnak
ti vagytok tudói, hajlott hátú ágak.

“Hajlott hátú ágak” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Köszönöm, kedves LIne és Zsermen!
    Áprily nekem nem jutott eszembe sajnos, pedig nagy kedvencem.
    Örülök, hogy elolvastátok.
    🙂

  2. Köszönöm szépen, nagyon kedvesek és figyelmesek vagytok. Igen, róluk szól, kedves Zsófi és Rzsike.
    Szeretettel láttalak Titeket!
    🙂

  3. Kedves Zina!

    Öröm volt olvasni versedet! Gyönyörű, nem is találok szavakat! Annyira szép!
    Szívből gratulálok! (f)

    Szeretettel: Kata

  4. Zina ez nagyon szép! Átvitt értelemben azt is eltudom képzelni, hogy az életet végigélt
    hajlott hátú öregekről írtál. Olyan mint az ő sorsuk.
    Szeretettel, Zsófi

  5. Köszönöm szépen a figyelmeteket és a véleményeket!
    Janna, először látlak a 'verseimnél', örülök, hogy írtál.
    Barna, neked pedig köszönöm, hogy figyelemmel kísérsz. 🙂

  6. "Halványul a nyár nehéz-vad hevében,…"
    /Rajnai Lencsés Zsolt: Nyárutó/

    A nyár lassan elfárad…

    Gratulálok: Janna

  7. Gyönyörűséges, valóban nem lehet ragozni.
    Emelem kalapom! 🙂
    ölellek,
    mara

  8. Egyszerűen szép, nincs ezen mit ragozni…gratulálok Zina, olvastam már máshol, most is örömmel tettem:B:)

  9. Kedves Csilla,

    ez gyönyörű!
    Egyebet mit mondhatnék?
    Nagyon-nagy gratula:
    G.

Szólj hozzá!