Hajlott hátú ágak

Hajlott hátú ágak

Lombok sűrűjében fáradt ágak bújnak,
leveleik zörgők, napszítták, fakultak.
Hogyha megtehetném, kihoznám a fényre
simogatva mindet, egyenként becézve.

Könnyű sóhajokba álmuk terhét merném,
madárdalba reggel s minden áldott estén
emlékező szívbe, mert az örök nyárnak
ti vagytok tudói, hajlott hátú ágak.

“Hajlott hátú ágak” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Zina!

    Öröm volt olvasni versedet! Gyönyörű, nem is találok szavakat! Annyira szép!
    Szívből gratulálok! (f)

    Szeretettel: Kata

  2. Zina ez nagyon szép! Átvitt értelemben azt is eltudom képzelni, hogy az életet végigélt
    hajlott hátú öregekről írtál. Olyan mint az ő sorsuk.
    Szeretettel, Zsófi

  3. Köszönöm szépen a figyelmeteket és a véleményeket!
    Janna, először látlak a 'verseimnél', örülök, hogy írtál.
    Barna, neked pedig köszönöm, hogy figyelemmel kísérsz. 🙂

  4. "Halványul a nyár nehéz-vad hevében,…"
    /Rajnai Lencsés Zsolt: Nyárutó/

    A nyár lassan elfárad…

    Gratulálok: Janna

Szólj hozzá!