Hogyha

Megosztás
 | Nyomtatás | 15 hozzászólás | 1264 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Hogyha

Lágyan lobbanó csendben volna jó
járni a táncot.
Tisztán, mint az ég, hogyha volna még
hitteli álmod.

Fájó önmagad társ nélkül marad,
hogyha a vétlen
szíved vágya nagy; másért halni vagy,
félig egészen.

“Hogyha” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  3. igen: "hogyha volna meg"…es "felig egészen"…egy másikért. ..Így volna szép. Gratulálok Zina remek , kis versedhez. 🙂

  4. Köszönöm szépen :), jócskán felnagyítottátok ezt a kis verset, túlzásnak érzem.
    Sztem tud lobbanni a csend, én már éreztem, de lehet, hogy megint túlbukfenceztem gondolatban.
    Nem a forma vagy dallam bír el ennyit, azt a végtelenségig lehetne folytatni, hanem a mondandó ennyi.
    Örülök a figyelmeteknek.
    🙂

  5. Kedves Zina!

    Megvallom őszintén, én nagyon csodálom azt, ha valaki rövid, tömör versben tudja átadni a gondolatát, s néhány sorban nagyszerűt alkot! 🙂
    Ez a vers ilyen! 🙂

    Gratulálok, remek lett!
    Üdv: Kata

  9. [b]Kedves zina![/b]

    Wow! Most mit mondjak?… Hatalmas!
    "Lágyan lobbanó csendben"- na, ez már költészet, ez már kép! 😀
    "Másért halni vagy, [u]félig egészen[/u]"- azt mondják, a jó költő egyedi és találékony. Nos, ez a [b]félig egészen[/b] valami zseniális! Komolyan (habár valőszínüleg nem fogod elhinni, tedd meg a kedvemért 😉 ). 😀
    Csobbanj még párszor tehetségedben, addig is csak dícsérni tudlak. 🙂

    Gratulálok: Mészáros Botond 🙂

  11. Kedves Zsófi, ez csak ennyi, először én is akartam folytatni, de ahogy az utolsó szót leírtam, mintha kifogyott volna a tenta a tollamból 😀
    Kedves Gitta, örülök, hogy ismét meglátogattál. Nem, a vessző jó helyen van. A 'vagy' itt nem mint kötőszó, hanem, mint létige szerepel. – egyes szám 2. szem. 😉
    Kedves Titus, megint túlzol, de köszönöm. 🙂
    Kedves Doroty, örülök, hogy ismét Weöres verse jutott eszedbe, nagy kedvencem ez, főleg, mert igaz minden sora!
    Örülök, hogy ilyen jó véleménnyel voltatok, mert erősen gondolkodtam a beküldésen.
    (l)

  12. Kedves Zina!

    Ismét egy nagy költő verse jutott eszembe soraidat olvasva.

    "Mit málló kőre nem bizol:

    mintázd meg levegőből.

    Van néha olyan pillanat

    mely kilóg az időből,.."

    Grat.
    Pusz.
    Ottilia

Szólj hozzá!