A dzsungelem

A dzsungelem

Elveszek a dzsungelemben,
Elburjánzott rengetegben,
Embermagas szarkalábak,
Szemeim már ki sem látnak.

Átok ül az életemen,
Nincs segítség keservemen,
Kert bosszúja akadályoz,
Idomít és beszabályoz.

Nyár elején még örülök,
Sok virágban gyönyörködök,
De későbben már nem bírom,
Sehonnan sem jön irgalom.

A munkában inam szakad,
Fáradtságom folyton lázad,
Ezerszer is átgondolom:
Nagy teher a kis vagyonom!

Minden időm lefoglalja,
Sorsom, valóságos rabja,
A sok mellett nincs pihenés,
Ki benne van, nincs menekvés!

Ami megnőtt, folyton vágni,
Szétvagdalni, kupacozni,
Hogy gazról ne is beszéljek,
Újra, s újra termelődnek!

Elvesztem a dzsungelemben,
Megnyugszom a rengetegben,
Nem jövök ki többé onnan,
Üdülés lesz a síromban!

Budapest, 2015. június 26.

“A dzsungelem” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Viola nagyon szép a versed!
    Szívből veled érzek!(l)

  2. Versedben jól érzékelteted a gondodat.
    Ahogyan öregszünk minden, mindig nehezebb. Ne keseregj!(f)
    Szeretettel: Ica

  3. Kedves Viola!
    Veled érzek…én is voltam ilyen helyzetben…a lányom jött segíteni,aztán láttam,hogy
    ez nem mehet így sokáig…….eladtuk.
    Szeretettel ajánlom Neked is.
    Ne kínozd magad…mert mindig nehezebb lesz.
    Puszillak:K.Teri

  4. Kedves Viola!

    Egyedül bizony nem lehet könnyű ebben a dzsungelben! Remélem találsz segítséget! 🙂
    Versed nagyon jó, remekre sikeredett! 🙂

    Gratulálok szeretettel: Kata (f)

  5. Drága Viola!

    Remek versben foglaltad össze gondjaidat.Ennek a munkának soha nincs vége, nagyon sajnálom, hogy nincs segítséged.
    Sok szeretettel gondolok Rád és gratulálok: Icu

  6. Kedves Zsermen!
    Köszönöm kedves hozzászólásod és örülök, ha tetszett.
    Szeretettel: Viola :]

  7. Kedves Rózsa, Brigitta, Zina és Zsófi!

    Úgy örülök megértéseteknek és annak, hogy itt vagytok velem. Köszönöm kedves szavaitokat. Sajnos, nem tudok segíteni magamon, öregotthonba nem szívesen mennék.
    Járok hozzájuk évek óta a verseimmel és írásaimmal, várnak és szeretnek engem, én úgyszintén örömmel megyek, de ott lakni nem kívánnék.
    Egyébként itt kemény pénzeket kell fizetni egy fa kivágásáért és el sem viszik.
    Naphosszat kínlódok a darabolással, kirakással. Úgy készen elviszik az éj leple alatt.
    Marad a dzsungel!

    Szeretettel gondolok Rátok: Viola (f)(l)(f)

  8. Kedves Viola !
    Olyan gondról írtál ami szerintem nagyon sok embernek gondja. Amíg fiatalabbak voltak a fák, bokrok, addig örültünk , hogy árnyékuk alá húzódhatunk. Most pedig, mára már hatalmasra nőttek. Éppen ma irtottam én is a bokrokat kínai sarlóval, azért azzal, mert annak hosszú a nyele.
    A metszőolló már nem segít. A fák pedig kivágásra várnak, mert belenőnek a tetőcsatornába felőlem és a szomszéd felől is. Aki kivágja a fákat a töveket is kiszedi és el is viszi.
    Nem kell érte fizetni semmit, a fáért cserébe végzi a munkáját.
    Azért írtam le ennyire részletesen, hátha tudok ezzel neked segíteni. El kell válnunk tőlük minél hamarabb, míg nagyobb kár nem származik belőle.
    A versedhez szeretettel gratulálok,puszi, Zsófi

  9. Kedves Viola, remek a vers, és sajnálom, hogy nincs segítség. Ha nem óriási az a dzsungel, szívesen segítek rendbe tenni többedmagammal.:) Szeretettel olvastalak.

  10. Jaj…csak nem ? Ha annyira teher, drága Viola, hagyd a fenébe!
    A kertimunka csak akkor hoz felüdüléshez hasonló elégtételt (fáradtság ellenére is), ha kedvvel csináljuk. Ha már teher, akkor meg kell szabadulni tőle.
    Egyébként nagyon jó a versed, még meg is nevettettél a befejezéssel…azért átüt a kesernyés hangulaton derüd, humorod.

    Szeretettel üdvözöllek és kívánok kevesebb munkát, több ilyen klassz verset 🙂
    Brigitta

  11. Kedves Viola!
    Tudom miről szól a versed, ezeket a gondokat én is ismerem és küzdök vele. Kívánok sok erőt Isten áldásával.
    Szeretettel gratulálok!Rózsa(l)(f)

Szólj hozzá!