Esőcseppek
Nézem a csodás kék eget,
színét behatárolni sem lehet.
A nap sugara megvilágítja,
bárányfelhők sétálnak rajta.
Tekintetem a hangyákra vetődik,
oly sok előbújt, sietve dolgozik,
milyen gyorsak, erősek a hangyák,
hátukon cipelik a nagy kenyérmorzsát.
A tücsök csak ciripel, mulatozik,
télen majd az álla felkopik,
egy sötét felhő átöleli a kék eget,
az eső szép lassan elered.
A járdán az eső cseppek
épp hogy látszanak.
A rózsalevélen már táncot járnak,
mintha vigadnának,mulatnának.
Egy-két villám a szellővel viaskodik,
de nem marad sokáig, távozik.
Morajlik az ég, de alig hallani,
a sötét felhővel, kezd távolodni.
A nap sugara ki ragyog újra,
a csodás kék égen ringatózva,
a májusi eső aranyat ér,
hallom a tücsök : ismét zenél.
Kedves Kata!
Köszönöm,örülök,hogy olvastál!(f)
Kedves Éva!
Égi jelenséget nagyon szép képekkel írtad le! Jött, viaskodott, majd haragjával elvonult!
Öröm volt olvasni!
Gratulálok: Kata(f)
Drága Icu!
Köszönöm szépen kedves soraidat!(ragyogjon a nap)
ölellek!!!(l)
Drága Évám!
Nekem nyugalmat, meghittséget sugalltak soraid.
A vihar tombolni igyekezett, de megfordult a széllel…. és távozott!
Nagy gratulációm, nagyon jól megírt vers(f)
Ölellek szeretettel: Icu(l)